Fenyő Iván az egyik legismertebb férfiszínészünk a saját közösségi oldalán életbölcsességeknek is beillő gondolatokat oszt meg velünk. A saját gondolatait, amelyek jóllehet, sokak számára motiválóak. Nem rest őszintén kimondani, amit gondol, bármiről, legfőképp az emberekről. Isten felé fordul. Az igazság felé. A szeretet felé.
Fotó: Origo
Országunk az ellenségeskedés árnya alatt több részre szakad ebben az időszakban, van, aki erre szavaz, van aki arra és van, aki elzárkózik ettől. Mégis a gyűlölködés ami mozgatja a tömegeket. Ezt a szomorú tényt Iván sem tudta már szó nélkül hagyni, s ennek felületet adott a hivatalos Facebook-oldala.
Teljesen igaza van abban, amit a soraiban írt. Amíg belül nem változunk, kívül sem lesz változás, teljesen mindegy, ki mellett tesszük le a voksunkat.
"Nem tetszik amit látok. Széthúzást látok. Forrongást látok. Összeesést, összeomlás erős lehetőségét látom. Szakadék szélén való táncolást látok. Depressziót és pesszimizmust, haragot, elkeseredést, vádaskodást, piszokságokat, simlisséget, inkorrektséget és mocskólódást latok. Ember, ember ellen támad, már a színházi, művész világban is a politika miatt, amit értek is, és ezt az egészet is, persze h értem, de ugyanakkor valahogy máshogy kéne.. Nem érzitek? Hát nem látjátok? Nem látjátok mifelé megyünk így? Mert amíg ÍGY, addig EZ lesz.
A kollektív, több embert érintő dolgokat ugyanúgy kell nézni, mint az egyéni szinten az ügyeket. Szóval, amíg így gondolkozunk, amig így játszunk, amíg így cselekszünk, így akarunk változtatni, ahogy eddig, akkor csak arra számíthatunk, amire eddig, és amire MOST.
Hol a Szeretet itt, ebben a hazában, ebben a világban, emberek? Álljunk már meg egy picit.. Hol van egymás tisztelete, elfogadása? És hol az összefogás, hol tartjuk egymás kezét, hogy minőnknek jobb legyen?
Változnunk kell. Igen, kollektíve, mindőnknek. De igenis, több szeretet, igenis, több elfogadás, igenis, több megértés, és több saját munka. A magam területén. A magam házam táján. Nem a másikra kéne mutogatni. Aki most panaszkodik, ócsárol, hibáztat, vádaskodik, vagy kifelé mutogat, az már elvégzett MINDENT belül??? Aki megváltoztatná a másikat, az mindent elvégzett előbb belül, magán? Aki meg uralkodna a másikon, az mindent megvizsgált belül, hogy miért kell ez Neki? Az megvizsgálta hogy áll a félelemmel és a kontrollal? Hogy miért akarja megmondani, hogy ki és mit tegyen? És aki teszi, amit a másik mond, az megvizsgálta, hogy MIÉRT teszem. És felelősséget vállalt, hogy igen, ezt teszem? Kényszerítettek? Nem? Én mindent megtettem a magam szintjén? Én kész vagyok, nincs több dolgom belül? Akkor? Kit hibáztatok?
Ezek a kérdések mindenkire vonatkoznak, kivétel nélkül! MI MIND TEHETÜNK ARRÓL, H MOST ÍGY ÉS ITT TARTUNK. Senki sem jobban. Mi mind felelősek vagyunk. És értem, h most már nem is csak be-beszólogatunk, hanem már kiabálunk, már támadunk, már védekezünk, már felszólalunk, már demonstrálunk, persze, mert már nagyon fáj minden, de... magunkba mikor nézünk..? A saját felelősségünk. Nem megy másképp. Nem megy. Nem tudom ŐT megváltoztatni, csak MAGAMAT. Soha senkit nem tudok megváltoztatni, hát nem értitek? És NEM tudom a külső világomat megváltoztatni, csak ha előbb a belsőt.
Ez egyéni szintre ugyanúgy érvényes, mint az egész ország szintjére. Akkor kollektíve kell felelősséget vállalnom. De az is az egyénin kezdődik.
Változást akarsz? Akkor kezdd el TE, kezdd el belül. Ne valami ELLEN harcolj, mert akkor az csak erősödik, hanem ébredj fel! És ha felébredsz, akkor elfogadsz, megértesz, segítesz, egyesítesz, és szeretsz."
Megfontolandó gondolatok.
Ha tetszett a bejegyzés, nyomj egy lájkot!
Keresd a Ye.Smile.Love-ot a Facebook-on is!
