Nagyon ritka az a pár, akik fiatalon ismerkednek meg és egymás mellett is élik le az életüket. Nagyanyáink korában ez így működött, fiatalon házasság, és életek együtt leélve.
A mai világban egyre inkább nehéz fenntartani egy kapcsolatot, a  gazdasági problémák sajnos igencsak rányomják a bélyegüket a mindennapokra. Rengetegen keresik a társukat, rengetegen hosszú ideig egyedülállóak, vagy a másik oldal: túl hamar véget érnek a szerelmek, vagy az időhiány és az anyagi dolgok miatt kihűlnek az érzelmek.

Szörnyű érzés, amikor az embert elhagyják, de ugyanolyan fájó a másiknak azt mondani, hogy nem szeretnénk folytatni. Minden szakítás fájdalmas, hiszen ahogyan Müller Péter írja: felér egy-egy halálélménnyel. 
Mivel általában hosszú távra tervezünk, és azt, hogy a másikkal az egész életünket megosszuk, egy szakítás után természetes, hogy hirtelen minden megszűnik, ami biztosnak tűnt, minden kiüresedik és magányosnak érezzük magunkat, nem találjuk a helyünket a világban. 
Van, aki könnyebben dolgozza fel, van, aki nagyon mély depresszióba esik egy-egy elválás után. Pedig ez sajnos az élet velejárója.

A szakítás egyetlen alkalommal hasznos: amikor a kapcsolat ránk nem építő, hanem romboló hatással van, amikor nem előrevisz, hanem hátrányba kerülsz, amikor már nem érzed magadat jól a társad mellett, boldogtalan vagy és beleszürkülsz a mindennapokba, nem látod a közös jövőtöket, már csak nyűg a találkozás. Ilyenkor kell váltani. A váltás sokszor félelmetes és mindig, minden esetben nehéz. De néha megéri. Az embernek szükségesek a pozitív impulzusok az életébe, s egy olyan társ, aki emeli, nem pedig mélységekbe taszítja.

A másik eset, amikor minket hagynak el. Nos, ez a nehezebb jóllehet. Nem értjük, miért, amikor minden rendben volt, amikor rengeteg közös tervetek volt, és amikor annyira, de annyira szeretted őt. 
Egy jusson ilyenkor az eszedbe: valószínűleg nem volt minden rendben. A szakításhoz általában időnek kell eltelnie, amíg elhatározzuk magunkat. Megfontoljuk, megrágjuk, nem akarjuk megbántani a másikat, de ha már valaki nem boldog, akkor muszáj lépnie. Ha minket hagynak el, el kell fogadnunk azt, hogy nem illettünk össze. Hiszen ha összeillettünk volna, akkor nem lenne gond a közös életünkben. Ha szeretjük a másikat, még ha bele is szakad a szívünk, el kell engedni. És ezután magunkat ismét felépíteni, új dolgokat keresni. 

A mélységekbe való kerülést csakis tudatosan tudjuk megállítani és nem belesüppedni az önsajnálatba. Mindenki került már szerelmi bánatba, ez a világ rendje, nem mi vagyunk az egyetlenek. És főként: mindennek megvan az oka. Annak is, hogy együtt voltatok, annak is, ha szétmentetek, minden-minden tapasztalat. Fel kell tudni mérni egy-egy kapcsolat tanítását, és tanulni kell belőle. Aki így teszi, előre jut. Aki kesereg és azon gondolkodik, hogy  jaj miért lett vége, sok szörnyű pillanatot kerít saját magának, jóllehet ő maga a másiknak eszébe sem jut.
Egy életed van, sosem szabad leragadni valakinél, aki nem becsült meg, vagy nem érezte azt, hogy te vagy neki tökéletes. Egy életed van, ami rövid, és neki kell állni a saját boldogságodat megkeresni. Ami nem amellett az ember mellett van feltehetőleg, aki elhagyott.
Ami még fontos: sosem szabad hibáztatni a másikat azért, mert kiszeretett belőlünk. Az érzéseket ezen a szinten nem lehet irányítani. Elvárnád tőle, hogy boldogtalanul élje le az életét melletted és hazugságban? Ugye, nem? 

Amikor véget ér egy kapcsolat, új esélyt kapsz arra, hogy megtaláld a saját utadat. Ami eddig nem az volt, még akkor sem, ha azt hitted.
Ha a sors egymásnak szán titeket, akkor úgyis egymásra fogtok még találni, bármi lehet. De addig meg kell keresned önmagadat. Ha nem talál vissza hozzád: nem ő volt az igazi.

Pár tipp, hogyan kezeld a szakítást, mit tegyél, s mit ne tegyél, ha azt akarod, hogy könnyebben túllépj rajta. Persze, mondani könnyű, de ha tudatosan éled az életedet, sok nehéz pillanattól megkímélheted magadat. Erősnek kell lenni és tudatosnak, különben egy élő halott leszel.

• Minimalizáld a szomorkodásra szánt idődet.
  Tehát szomorkodni szabad, hiszen emberből vagyunk, ez hozzá tartozik a szakításhoz, nyilván senkinek sem könnyű az elengedés. Pár napig sajnálhatod magadat, de ne hagyd sosem, hogy egy-két hétnél tovább tartson a mély gyászolása a kapcsolatodnak, mert az hosszútávú depresszióhoz vezethet, ami pedig mindenkit érdekelni fog csak azt nem, aki elhagyott. Tehát semmi értelme, hogy padlóra küldd magadat. Teleenni magadat csokival is csak pár napig csináld, mert utána egyrészt lelkiismeret-furdalásod is lesz, másrészt meg is hízol, minek folytán még jobban fogod magadat utálni. 
  
  
• Kezdj el (fel)lélegezni.
  Amikor elönti az agyadat az "úristen, most mi lesz velem egyedül" és a "miért történt ez velem??" érzések tömkelege és pánikszerűen belelovallnád magadat a sírógörcsös kétségbeeséses rohamokba, kezdj el lélegezni, nagy levegő be, megtart 2 másodpercig, majd kilélegzés hosszan. A légzéstechnikát nagyon sok helyen alkalmazzák relaxációs gyakorlat elemeként. Amikor kiengeded a levegőt, azokkal a gondolatokkal ereszd ki, ahogyan elengeded a párkapcsolatodat. Rövid gondolatok, amelyek segítenek kilélegzéskor: "Új lap, új élet", "Összeszedem magam", "Nem fogok befordulni", "Elengedem a fájdalmat", "Azért is jól leszek!". Meglepő, de szokott működni. A légzés az élet, kezdj el igazán lélegezni. Tudd, hogy új fejezet nyílik az életedben, új lehetőségekkel.
  
  
• A közösségi oldalakon állítsd be az elrejtés funkciót.
  Ha mindennap azt látod, hogy posztolgat, állapotjelzést tesz ki, vagy képet tölt fel, netán az új kapcsolatáról, hidd el, nem lesz kellemes, ráadásul az életben nem leszel túl rajta. Letiltani, vagy törölni nem kell, hiszen az óvodás dolog, és a zaklatások elkerüléséért lett létrehozva ez a lehetőség, tehát attól még lehet jóban lenni, de mivel közvetlenül a szakítás utáni időszak kemény lehet mindkettőtöknek, főleg annak, akit elhagytak, az üzenőfali bejegyzéseit be tudod állítani, hogy ne lássad.
  
  
• Kezdd el a testedet formálni.
  Nem véletlenül mondják: egészséges testben egészséges lélek. Kezdj el sportolni. Ha eddig is tetted, akkor próbálj ki valami újat, amivel új energiákat kapsz. A mozgás nagyon sokat segít! Persze nem baj, ha nem leszel egyből sportember, a lényeg, hogy igenis jobban fogod magadat érezni és nem érzed magadat annyira elhagyatottnak. Mondogasd magadban, hogy "jól érzem magamat", és egy kis idő után így is lesz, főleg, mert a mozgással az energiaszintedet fel tudod emelni és elűzni a negatívakat.
  
  
• Szervezz programokat a barátaiddal.
  A legrosszabb, amit tehetsz, hogy otthon ülsz és magadba roskadsz. Most őszintén: szerinted érdekelni fogja, aki elhagyott és meg fog sajnálni? Nem, nem fog. Hiszen ő is éli a saját életét és keresi a saját boldogságát. És a múltat könnyebb úgy lezárni, hogy nem foglalkozunk vele, ezért neked is ezt kell tenned. Menjetek koncertekre, színházba, vagy beülni valamit meginni, vagy szórakozóhelyre (ahol nem tanácsos új pár után nézni persze, mert többnyire a kalandokról szólnak azok az ismerkedések). 
  
  
• Ne rohanj egyből egy másik kapcsolatba!
  Azt mondják, hogy kutyaharapást szőrével, de ez nem minden esetben állja meg a helyét. Ha azt gondolod, hogy az új majd elfeledteti a régit, nem valószínű, hogy úgy lesz! Hiszen amíg legbelül nem zártál le egy kapcsolatot, hiába lesz melletted valaki, ha a szíved másra vágyik még. Ezzel annyit érhetsz el, hogy megbántod azt, aki próbálna boldoggá tenni, de hiába, mert még nem voltál készen egy új társra, és azt érheted el, hogy ismét rövid időn belül még egy szakítást kell átélned. Tehát dupla időt raboltál el, a sajátodét és az övét, aki nem fogja tudni helyettesíteni a régit. 
  
  
• Ne hallgass szomorú zenét!
  Szakításkor, amikor a lelked elviselhetetlen fájdalmakban őrlődik, a csoki-rengeteg után az az első, hogy betesszük a Most múlik pontosan-t, vagy Rihannától a Stay-t, vagy Majkától a Belehalok-ot, na, ezt nem szabad hosszú távon. Mintha direkt akarnád hogy fájjon. Csakis és kizárólag vidám és pozitív zenéket kell hallgatni, vagy olyanokat, amelyeket nem szoktál, nem túl érzelmes zenéket, egy a lényeg: csak olyan dallamokat hallgass, amelyek nem húznak le. A zene gyógyszer a léleknek. 
  
  
• Olvass motivációs, életvezetési témájú könyveket, idézeteket.
  Az olvasás akármennyire is hihetetlen, mentálisan rettentő nagy hatással van ránk. Az életvezetési könyvek ilyenkor nagyon nagy hatással lehetnek, a motivációs témák, vagy a pszichológiai alapokon nyugvó, de mégis spirituális Müller Péter vagy Popper Péter könyvek. Nemcsak új erőt kapsz az olvasás által, hiszen az gyógyítja a szívedet. Csak próbáld ki. Csak egy próba és nem fogod tudni abbahagyni a könyvvásárlást, és meglátod az életszemléleted is megváltozik. Az idézetek olvasgatása hasonló jellemzőkkel bír. Rengeteg motivációs, önismereti idézet van a neten, amelyekből erőt meríthetünk és még ha ki is gyűjtögetjük és leírjuk, az agyunk akaratlanul is rááll a pozitív dolgokra. 
  
  
• Sose mástól várd a boldogságodat.
  Sokan elkövetjük azt a hibát, hogy azt várjuk: akkor leszünk boldogok, ha valaki szeret bennünket. Rengetegen vágynak erre és a nagy vágyakozásban elfelejtik azt, hogy ha nincsenek önmagukkal jóban és boldogságban, bizony nem fog senki beléjük szeretni. Hiszen ha azt sugárzod, hogy egyedül is teljesen jól elvagy és nem esel kétségbe, hanem talpraesetten igazgatod az életedet és megtalálod a saját lelki egyensúlyodat, akkor a megfelelő ember észre fog venni. Hogy ennek mikor jön el az ideje, azt a sors eldönti, de egy a lényeg: a boldogság akkor jön, ha megvan a szívedben a helye és a csírája.:) Tény, hogy kiegyensúlyozottabbak vagyunk egy párkapcsolatban, de sosem az hozza a boldogságot, ha valaki melletted van. Hanem az, ami benned van. Ki akarna beleszeretni egy depressziós emberbe, akinek csak negatív gondolatai vannak és állandóan szomorú, meg a kisugárzása is szörnyű? Senki.
  
  
• Ne magaddal foglalkozz, hanem törődj másokkal.
  Persze itt nem a pletykálásról van szó, meg hogy kibeszélj mindenkit a háta mögött! Ha nem azzal töltöd az idődet, hogy önmagadat sanyargatod és belesüppedsz az önsajnálatba, hanem őszintén érdeklődsz mások felé és jószándékúlag beszélgetsz velük, egyszer csak azt veszed észre, hogy jobb másokkal foglalkozni és segíteni nekik egy-egy beszélgetéssel, minthogy siránkozz a múlton. Annak semmi értelme hosszú távon. Ha vígasztalsz, te magad is vígaszra lelsz- szól a mondás.
  
  
  

Szóval: erősen, tudatosan, pozitívan bele az életbe. Vess véget a fájdalomnak, mert azt csak te teheted meg! Melyik a jobb, ha azt mondják, hogy "Ejjha, igencsak erős és felnézek rá,amiért ennyi lelki ereje van" vagy "Gyenge jellemű és szánalmas, ahogyan siránkozik állandóan az exe után"?
Döntsd el, melyik szeretnél lenni.

"Előtted a küzdés, előtted a pálya,
Az erőtlen csügged, az erős megállja.
És tudod: az erő micsoda? - Akarat,
Mely előbb vagy utóbb, de borostyánt arat."
/Arany János/


Ha tetszett a bejegyzés, nyomj egy Tetszik gombot! 

Keresd a blog Facebook-oldalát is!