Te mennyire vagy előítéletes? A sztereotípiák átka
2015. július 12. írta: ye.smile.love

Te mennyire vagy előítéletes? A sztereotípiák átka


Olykor valóban elég felületesek vagyunk egy másik embert illetően. Pedig a mendemondák alapján sokszor nem valós és teljesen rossz a másikról kialakított képünk. Vajon mennyire járunk utána, hogy megismerjük ténylegesen a másikat? Mennyire skatulyázunk be valakit bizonyos sztereotípiák által? Mennyire vagyunk előítéletesek?

kunstblogbuch.jpg

Nagyon. Mindannyian előítéletekkel vagyunk a másik irányában. Sztereotípiákat gyártunk, amelyek alapjai nyilván valós események voltak, de sajnos hajlamosak vagyunk beskatulyázni másokat ezek alapján az információk alapján. A félinformációk miatt alakulhat ki az előítélet másik embertársunkkal szemben, és sokszor bizony egyszerűbb ezeket elhinni, mint utánajárni a valóságnak. Az igazságot sokszor nem is akarjuk megismerni. De miért van ez így?

A sztereotípia tulajdonképpen az, amikor valakinek volt valami rossz tapasztalata egy másik személlyel kapcsolatban, ezeket a negatív érzéseket köti a személy jellemzőihez (többnyire külső jellemzőkhöz), majd hozzátársítja minden külső adottságokkal rendelkező egyénhez, akkor is, ha nem ismeri őt, vagy akkor is, ha ezek a negatív jellemzők nem biztos, hogy helytállóak a másikkal szemben.

WM (11)-349506.jpeg
Rettentően előítéletesek vagyunk sajnos. Ítélkezünk úgy, hogy nem ismerjük a másikat, és sokszor nem is vesszük a fáradtságot arra, hogy kiderüljön, valós-e az alapja az unszimpátiának. Intoleránsak vagyunk és nem csak etnikai hovatartozás alapján ítélkezünk és véleményezünk a sztereotípiák által, hanem kinézetben, vallásban, társadalmi osztálybeli elhelyezkedésben, nemi orientáció tekintetében is. Rosszakat gondolunk valakiről, diszkrimináljuk egy olyan jellemző, jellemzés miatt, amely általánosítás miatt rá lett húzva a személyre.
A sztereotípiáknál szerencsére nagyon sokszor kiderül az ellenkezője: az az ember, akiről hittünk valamit, valami rosszat, kiderült, hogy igazából nem is úgy van. A kérdés az, hogy ki mennyire nyitott arra, hogy a felszín alá nézzen.

201210117515653821105_sbig.jpg

Te mennyire szoktál ennek utánajárni? Mennyire vagy előítéletes? Ugye mindenkinél előfordult már az előbbi eset, a pozitív csalódás. Vagy éppen fordított esetben: irányunkban voltak előítéletesek és mégis megkedveltek.

Az előítéletességet nem csak a rosszindulat hajtja. Az előítéletesség mindenkiben benne van, még abban is, aki igyekszik tényleg úgy élni, hogy nincsen negatív véleménye addig a másikról, amíg ezt nem tapasztalja, és alapjáraton mindenkiről azt feltételezi, hogy jó ember. Igaz az is, hogy a világban rengeteg rossz ember él, de hinni kell abban, hogy tehetünk azért, hogy jobb legyen. 

"Olyan előzetes ítélet (ismeret, tudás, attitűd) amely megelőzi a valóságról alkotott konkrét benyomásokat, így tudáspótló, ismeret-kiegészítő szerepe is van, segít eligazodni a még nem ismert emberi és társadalmi viszonylatokban is." /Forrás: Magyar Nagylexikon/

Walter Lippman újságíró volt az elsők egyike (1922-ben), aki a sztereotípia kifejezést használta az emberek kategorizációjával összefüggésben. A kifejezés jelentése: leegyszerűsített mentális kép, amely azt ábrázolja, hogy a különböző csoportok tagjai hogyan néznek ki, és mivel foglalkoznak. A fogalom mai használata túlmutat ezen a jelentésen. A sztereotípia a séma egyik fajtája, olyan kognitív struktúra, amely tartalmazza egy csoport tulajdonságait, a tulajdonságok közötti kapcsolatokat, valamint ezek okairól szóló vélekedéseket. A sztereotipizálás kognitív torzítás, amikor az észlelő úgy kezeli a másik személyt, mint egy társas kategória bárkivel felcserélhető tagját, az egyént a csoport tökéletes reprezentációjának tekinti (Fiske 2006).
A sztereotípia inkább arra vonatkozik, hogy milyenek a csoportok, hiszen egy adott csoporthoz tartozás a csoporthoz tartozó tagoknál megnyilvánulhat külső és belső viselkedésmintákban, személyiségjegyekben. Fontos tudatosítani azt is, hogy a sztereotípiák bár megkönnyítik az azonosítást, mégis pontatlanok, könnyen esünk abba a tévhitbe, hogy ezek a csoport minden tagjára egyformán érvényesek.
Forrás: http://janus.ttk.pte.hu/

Hiszen a sztereotípiák mindig bennünk vannak. Úgy rossznak gondolunk valamit, vagy valakit, hogy azt nem is ismerjünk. Mindig van alapja a közhiedelmeknek, de nem szabad ezt ráhúzni mindenkire és általánosítani.
A példák kedvéért: a romákról azt gondoljuk, hogy egyikük sem szeretne kitörni onnan, ahol él és ahogyan él, a zsidókról azt gondoljuk, hogy a fogukhoz verik a garast, és mindegyikük rossz ember. Azt gondoljuk, hogy a szőke nők általában nem intelligensek, vagy hogy a testépítők mind ostoba, önimádó és beképzelt emberek. A csendes emberekről azt, hogy határozatlanok, az introvertáltakról azt, hogy mind depresszív és magányos. A csinos, magabiztos nőkről azt gondoljuk, könnyűvérűek. Vagy a szemüvegesekről azt gondoljuk, hogy lúzerek. A leányanyákról azt gondoljuk, hogy minden esetben csakis az ő hibájuk az, hogy korán szültek. A szinglikről azt gondoljuk, hogy bennük van a hiba, azért vannak egyedül. A szép emberekről azt gondoljuk, hogy belül üresek, lelkileg silányak. A fiús lányokról azt gondoljuk, hogy leszbikusak, a pink pólót hordó férfiakról meg biztos, hogy melegek. A focisták csak és kizárólag bunkók lehetnek. Vagy hogy a magyarok mind negatív hozzáállásúak. Vagy hogy a vékony lányok mind anorexiásak. A testi fogyatékkal élőkről gondoljuk, hogy értelmi fogyatékosok is. Az informatikusokról hogy mivel kockák, nincsen sosem nőjük. Vagy hogy a kiemelkedő teljesítményű sportolók valószínűleg doppingolnak. Vagy hogy a melegek nem lehetnek jó emberek, illetve csakis olyan férfiak lehetnek, akik nőiesen viselkednek. Továbbmegyek: hogy a pitbull kutyák vérengző fenevadnak születnek. Sok ilyen és még ezekhez hasonló téves gondolatok keringenek a fejünkben másokról, a listát nagyon sokáig lehetne sorolni. Az, amit látunk, nem mindig a valóság. Vagy nem mindig a teljes valóság.

A Nyitottak vagyunk szervezet itt Magyarországon azért jött létre, az Espell, Google, és Prezi vállalat kezdeményezésére, hogy küzdjenek az előítéletek ellen. "Alapvető értéknek tekintjük, hogy munkatársainkat és partnereinket kizárólag tetteik és teljesítményük alapján ítéljük meg. Tudjuk, hogy sokan gondolkodnak így. Számukra hoztuk létre ezt az oldalt." Érdemes megtekinteni a videóikat a Youtube-on, hiszen több ismert ember is elmondja a véleményét egy-egy felvételen az előítéletességről és hogy miért jobb nyitottnak lenni. Ilyen például Alföldi Róbert videója, aki az egyik legtöbb támadást kapó ismert ember hazánkban, annak ellenére, hogy kiváló művész és a világgal szembeni meglátásai is a korrektség és a jóindulat felé tendálnak. 

 

many-people-159.jpg

G. W. Allport meghatározása szerint az előítélet valamely személlyel szemben érzett idegenkedő vagy ellenséges attitűd, melynek alapja pusztán annyiban van, hogy az illető személy egy adott csoporthoz tartozik, és ennek következtében feltételezik róla, hogy a csoportnak tulajdonított negatív tulajdonságokkal ő is rendelkezik.

Pont egy-két mostanában felmerülő nagy volumenű ellentmondással kapcsolatban egyértelműen látható az, hogy az emberek sajnos még mindig mennyire korlátoltan gondolkodnak  és hogy milyen nagymértékben jelen van hazánkban is az előítéletesség. 

Az egyik ilyen beszéd a paralimpikonok sportkarrierjével kapcsolatosan hangzott el, ami határozottan a megkülönböztetésről és az előítéletességről szól. Mivel a blog nagymértékben elzárkózik bármilyen politikai nézetű témától, nem is megyünk bele a részletekbe, a lényege az egésznek az előítéletesség oldaláról megközelítve: szörnyűnek találom azt, hogy a közvélemény egy olyan ügyet pártol, ahol az az egyik fő nézet, hogy annak az embernek az élete, a munkája és a teljesítménye kevesebbet ér, akinek testi fogyatékosságai vannak. Jó lenne változtatnunk az ilyen hozzáálláson, ugyanis ez végtelenül szomorú.

A másik ellentmondást pedig a hazai viszonylatban kiemelkedő marketing cég közösségi profilján láttam. A sikeres, pozitív beállítottságú emberek egyetértenek azzal a szemlélettel, hogy az esélyegyenlőség az élet bármely területén, legyen az magánélet, vagy karrier, nemi identitástól függetlenül mindenkinek joga. Nagyon sokakból felháborodást váltott ki (nemcsak ezen az oldalon), hogy azok, akik ezzel a nézettel egyetértenek, szivárványszínűre változtatták a profilképüket egy bizonyos amerikai jog törvényesítése okán. A nem egyetértők pedig agresszíven felháborodtak. 
A fentebb említett cég, az általam is nagyra tartott Marketing Commando nyíltan kiállt az esélyegyenlőség mellett. Ez pár követőjükből vállalkozó létükre sajnos nem a legjobb énjét hozta ki, és élesen, előítéletekkel véleményezték a Marketing Commando helyes ítélőképességét és megkérdőjelezték a fotó célját. Egyébként ez a képaláírás volt mellette: "Üdv minden vállalkozónak, aki nem olyannak született mint a többség. Megérdemlitek, hogy ne legyetek jogfosztottak emiatt, és így mi is örömmel üdvözöljük az amerikai legfelsőbb bíróság friss döntését."
A hazai kisvállalati marketing atyja és az oldal tulajdonosa a legkorrektebb választ adta erre az incidensre, ami szerintem alapfelfogása kéne legyen az embereknek, főleg szakmai szempontból: 

"Mint vállalkozók, mi már nem engedhetünk meg magunknak olyan dolgokat, amit a civilek igen. Nekünk a valóság talaján kell állnunk, még akkor is, ha a valóság néha nem tetszik. Nincs hiszem. Csak tudom van és nem tudom...Amit szeretnék megvédeni, az a téma létjogosultsága itt: ez a téma azért fontos, mert az előtérben van, és így a hullámára ráülve lehet kommunikálni egy értéket, ami nekünk fontos: hogy csak azért, mert más vagy, még van létjogosultságod, még kijárnak Neked is ugyanazok a jogok mint a többségnek. És csak azért, mert a többség "normális", Te mint kisebbség, ne érezd magad "nemnormálisnak". Például azért, mert ez itt egy Hozzád hasonlók társasága.
A Marketing Commando céges kultúrája mindig is abból táplálkozott, amit legjobban modern felvilágosultságnak lehet hívni. Felelősségvállalás, pozitív életszemlélet, önfejlesztés, ambíció, és az elkötelezettség, hogy ha Te vállalkozó vagy, akkor örömmel segítünk Téged, bármilyen is legyen a bőrszíned, a nemed, a származási helyed, a nemi orientációd - hiszen ezeket készen kapod, nem tehetsz róluk. Eleve, mi vállalkozók egy kisebbség vagyunk - illene tehát megértőnek lenni minden más kisebbséggel, különben hogy is várnánk el, hogy velünk megértők legyenek mások? 
Minket tipikusan értelmes emberek követnek, tehát érdemes nyitottan hozzáállni a véleményükhöz és elgondolkodni azon, hogy a másik vajon miért írja azt, amit. Mindenkitől azt kérem, hogy beszéljetek erről a témáról - de ne a saját dogmáitokat erőltessétek rá a másikra, hanem próbáljátok megérteni az ellentábort. Miért gondolják azt, amit gondolnak? Mi lenne az ő javaslatuk? Mi az, amitől félnek? Dogmákat kommentálni és a másikat lehülyézni nem beszélgetés. Megpróbálni megérteni a másikat, az a beszélgetés, az visz előre." /Wolf Gábor/

Janata Kriszta, aki szintén a marketinges csapat tagja, egy másik oldalról közelítette meg a témát: 
"Többgenerációs balkezes családba születtem, én vagyok az első, akinek soha nem ütöttek a bal kezére, ha azzal rajzoltam, nem csavarták ki belőle a ceruzát, vagy akár törték el a bal karomat, hogy átszokjak a "normálisra". Boldog vagyok, hogy köztetek élhetek, akik a balkezességem miatt nem tartotok a sátán teremtményének, akinek a városon kívül kell laknia, nem kaphat rendes munkát, mert rontást hoz arra, amihez hozzányúl a "rossz" kezével. Hogy ez a mai világ nem csak szemet huny a másságom fölött, nem dugnak el csöndben egy hátsó raktárba, hanem kimondottan balosoknak fejlesztett termékekkel is támogatják, hogy úgy élhessek, ahogy a DNS-eim diktálják. És így én is a legtöbbet tehetem meg a környezetemért, amit én is úgy szeretek, mint a jobbkezesek.
[..] a tolerancia és az esélyegyenlőség olyan alapvető nézetek, amikben ha nem értenénk mindannyian egyet, akkor nem lennék együtt ennyi éve. Nincs az a pénz, amiért együtt maradt volna ez a csapat, ha az értékrendünk nem egyezik."

Úgy gondolom, hogy a világra és embertársainkra, illetve a saját életünk rálátására való nyitottságba nem fér bele az előítéletesség. Az, aki rendben van saját magával, annak általában nincsen szüksége arra, hogy másokat sztereotípiák által véleményezzen. Ahhoz, hogy valaki előítéletek nélkül éljen, megfelelő mértékű nyitottság és optimizmus kell. A pozitív beállítottságú emberek kevésbé előítéletesek, hiszen a siker egyik titka az elfogadás.
Elfogadni másokat abból áll, hogy tisztelem a tényt, hogy mindenki másmilyen, mindenkinek más az életútja, és elfogadom azt, hogy amíg nem járok a másik cipőjében, vagy nem ismerem a részleteket az életéről, nem véleményezem. És elfogadom azt, hogy onnantól, hogy megszülettünk, mindannyiunknak ugyanannyi joga van az élethez, a szeretethez és a boldogsághoz.
Egy nyitott embernek az életébe, aki lehet akár magánember, akár vállalkozó, nem férhet bele, hogy negatív előítélettel legyen másvalaki iránt. A korlátolt nézetek ugyanis korlátozzák a világot számunkra.

Próbáljunk meg úgy gondolkodni, hogy amíg nem ismerünk valakit, nincsen vele tapasztalatunk, addig ne ítélkezzünk pusztán kinézet alapján. 
Elsősorban azt kell tudatosítanunk magunkban, hogy ne alkossunk véleményt senkiről addig, amíg nem ismerjük meg, főleg ne olyan információk alapján, amelyeket másoktól hallottunk. Hiszen egyáltalán nem biztos, hogy helytállóak azok az információk. 
És ne felejtsük el, hogy aki rendben van magával, annak nincsen szüksége a mások feletti ítélkezésre.

Ugye rosszul esik, ha téged megítélnek és kiközösítenek bármi miatt is? Csak gondolj erre. Ugyanolyan rosszul esik ez másnak is.