Igazán felnőtté válni- mindenkinél idő és intelligencia kérdése. Sokan koruknál fogva felnőttnek számítanak, de legtöbbjük viselkedése mégis egy durcás kisgyerekének felel meg. Honnantól növünk fel igazán és mi az, ami megkülönbözteti a felnőtteket a felnőttnek tűnő személyektől?
Ki korábban, ki később érik meg arra, hogy az életét képes legyen kívülről szemlélni és átlátni a történéseket. Nyilvánvaló, hogy valahol mindenkiben marad egy gyerek, és szeretünk kicsit gyerekesek lenni, de az élet komoly döntéseiben, vagy helyzeteiben egy felnőtt személyiség képes körültekintően és következetesen dönteni.
Életünk folyamán érezhetjük úgy, hogy felnőttünk, ám ez változhat, és jóllehet, később jövünk rá, hogy az érettség valóban a korral érkezik meg. Nézzük azokat a dolgokat, amelyeket egy felnőtt ember másképpen tesz, ellentétben azokkal, akik a személyi igazolványukon feltüntetett életkor által számítanak érettnek.
Többek között ezekről is ismerhető fel egy érett jellem, biológiai érettségtől függetlenül:
KÉPES FELELŐSSÉGET VÁLLALNI
Nem folyton másokra keni a felelősséget, hanem képes átgondolni, ha hibázott, és hogy miben szükséges javítania. Nem állítja be áldozatnak magát másokkal szemben, hanem belátja, ha rajta múlik életének javulása.
A SAJÁT LELKI BÉKÉJÉRE KONCENTRÁL
Az energiáit arra fordítja inkább, hogy legbelül harmónia legyen. Minden más rossz dolog, ami kívülről jön, csak a belső békével kezelhető a leghatékonyabban.
MEGFONTOLTABBAN KEZELI A KONFLIKTUSOKAT
Jól tudja, hogy egy konfliktus annyi aspektusból közelíthető meg, ahány szemszögből jön létre az összecsapás. Megérti és elfogadja a másik meglátásait, és még ha nem is ért velük egyet, de nem hajtja a maga igazát, ha látható, hogy nincsen értelme.
KÉPES LESZAKADNI A SZÜLŐKRŐL
Mindenki gyermek marad a szülője számára, és senki sem tökéletes. Ám nem mindegy, hogy mennyire befolyásolja az életünket az, ahogyan a szüleink élik a saját életüket, és mennyire döntünk mi is bizonyos élethelyzetekben hasonlóan, mint a szülői mintában tanult példa. Képesek leszünk-e átlátni, hogy melyik döntésük volt helyes/helytelen és javítjuk a mintát, amelyet majd nekünk kell továbbadni.
ÖNÁLLÓ DÖNTÉSEKET TUD HOZNI
Nem vár mások megerősítésére, nem befolyásolható, hanem képes önálló döntéshozatalra, miután mérlegelt és minden szempontot figyelembe vett a lehetséges következmények között.
TUD HÁLÁS LENNI MINDENÉRT
Felismeri, hogy a hála az egyik legfontosabb dolog, hiszen aki nem értékeli az életének jó részeit, az sosem fog többet kapni. Van egy mondás, hogy nem a boldog emberek hálásak, hanem a hálás emberek boldogok.
KÉPES EGYEDÜL IS HARMONIKUSAN ÉLNI
Nem érzi magát félembernek, ha nincsen párkapcsolata, mert tisztában van az értékeivel, és tudja, hogy minden akkor jön el, amikor kell. Aki önmagában képes boldog lenni, annak a kapcsolat adta öröm csak hab a tortán.
NEM ALAPOZ MENDEMONDÁKRA, HÁTTERET KERES
Utánajár az információknak, mert tudja, hogy manapság nem minden hírnek van valós alapja. Ugyanez vonatkozik a hallott szóbeszédre is. Sajnos néha az információ mire eljut egyik személytől a másikig, teljesen átformálódik.
NEM KERES MÁSOKBAN HIBÁT
Inkább azzal törődik, hogy saját maga hibáinak javításán dolgozzon. Aki másokban folyton a hibát keresi, az valójában önmagával nincsen megelégedve. Ezért a kisebbségi komplexusa miatt minél rosszabbnak állít be valakit, magát annál többre tartja.
NEM ÁLDOZ IDŐT FELESLEGES VITÁKRA
Tudja, hogy felesleges időpocsékolás bizonyos szinten aluli emberekkel vitatkozni. Főleg ha a másik indulatos, haragos, vagy rosszindulatú, főleg, ha ismeretlen. Teljesen mindegy, ki mit gondol, ha jól tudod, hogy a helyes az, ahogyan te vélekedsz.
NEM SZÓL BELE MÁSOK ÉLETÉBE
Él és élni hagy. Egyrészt beleszólni mások életébe senkinek sincsen joga, másrészt akinek van mivel foglalkozni a saját életében, az nem fog a szomszéd, vagy akárki magánéletén rugózni.
IDŐT ÉS ENERGIÁT FORDÍT A SZELLEMI FEJLŐDÉSRE
Sokszor később jövünk rá, hogy amit elszalasztottunk megtanulni az iskolában, az komoly hiányosságokat vet fel alapismeretek terén. Sokan a Pitagorasz-tételt is feleslegesnek tartják (hányszor mondtuk a suliban!), de felnőttként az ember belátja, hogy a matematika is nyitottabbá teszi a gondolkodást, megdolgoztatja az agyat és megtanít logikusan gondolkodni, és igenis fontos volt.
BELÁTJA, HOGY A DÖNTÉSEINK HATÁROZZÁK MEG A SORSUNKAT
Nem keni másra a felelősséget, hanem belátja, hogy a döntés mindig az ő kezében van. Ahogyan gyerekkorból kinőve az öntudatunk erőre kap és elkezdünk másképpen gondolkodni bizonyos dolgokban, mint a szüleink, arra is rájöhetünk, hogy a döntéseink alakítják az életünket.
NEM A SZÜLEIT HIBÁZTATJA ÉLETÉNEK SIKERTELENSÉGE MIATT
Sokan leragadnak azon a szinten, hogy szüleik helytelen döntése miatt látják az életet reménytelennek. De ki mondta, hogy felnőtt fejjel is azt kell tenni, amit ők mondanak?
NEM RIAD MEG A KIHÍVÁSOKTÓL
Nem adja fel az első sokknál, hanem tovább küzd. Sokan feladják az elejénél, mert jobb a biztos, de szürke állóvíz, mint a kicsit nagyobb, de talán érdekesebb sodrás. Nem torpan meg, hanem addig folytatja a harcot, amíg eredményt nem tud felmutatni.
ELŐBB GONDOLKODIK, S UTÁNA DÖNT
Képes használni a logikus gondolkodását, nem csak az érzelmekre hagyatkozik, hiszen nagyon sok esetben muszáj az embernek nem érzelmi alapon meghozni egy döntést, ami előbbre viheti a dolgokat.
ELŐBB MEGÉRTENI PRÓBÁL, MIELŐTT ÍTÉLNE
Átgondol, elemez, és következtet. Igyekszik nem ítélkezni, hanem előbb megismerni egy másik személyt, tapasztalni vele kapcsolatban, s ezután lehet akár képet kialakítani másokról. Nyilvános vitákban pedig intelligensen megvédi magát, addig, ameddig annak van értelme.
NEM ESIK SOKÁIG KÉTSÉGBE, HANEM ELŐRELÉP
Hamar átlendül a mélypontokon, nem hagyja, hogy eluralkodjon rajta a kétségbeesés, mert az visszaveti az embert. Egy apró lépés előre, és máris kijjebb vagyunk a gödörből.
NEM AKAR MÁSNAK LÁTSZANI, AMI
Amíg az ember keresi önmagát, képes álruhákba bújni, kipróbálni a szerepeket, amelyek közül valamelyik az övé lehet. Tizenévesen eljátszadozik még olyan szerepekben, amelyek mégsem a sajátja. Bizonyos kor felett tisztában van az ember az erényeivel, és nem látja szükségét annak, hogy mást mutasson, mint ami. Tudja, hogy aki elfogadja őt olyannak, amilyen, az marad a belső bizalmasa, álbarátokra meg senkinek sincsen szüksége.
FONTOSABBAK SZÁMÁRA A BELSŐ ÉRTÉKEK
Aki túlontúl sokat ad a külsőre, az kompenzálja a belső hiányokat. Aki a külsőségektől várja a boldogságot, az rossz felé halad. Az emberséges jó tulajdonságok viszik előbbre a világot. Sokaknak többet kéne értelmileg és érzelmileg fejlődni, mint külsőleg szépítkezni.
Ugye, mennyire másképpen lát egy felnőtt, mint egy gyerekes személyiség? És még mennyi olyan dolog van, amelyben megváltozik a gondolkodásunk, ha megérünk az önelfogadásra és az életünk saját kézbe vételére!
Folytatás hamarosan következik!
Ha tetszett a bejegyzés, kövess minket a Facebook-on is! :}
