A legtöbb magyar ember vacsorája gyógyszer
2014. március 11. írta: ye.smile.love

A legtöbb magyar ember vacsorája gyógyszer

 

Mitől betegek a gyerekeink? Mitől vagyunk mi betegek? És a szüleink? Nem mindegy, mi a vacsorád és milyen az életminőséged. 

medications-ruining-teeth.jpg

Az áruházakban az emberek gusztusos kis péksüteményes papírzacskóval mászkálnak, nem is kevesen. Bár köztudott, hogy a fehér lisztes péksütemények, amit a városbeli látványpékségekben lehet megvásárolni, valójában egészségtelenek, kár, hogy olyan jóízűek. A gondolat befészkelheti magát a tudatunkba, hogy a szép kis papírzacskók, hogy ínycsiklandó élelmiszert rejtenek és bekaphatunk egy-két kakaós, túrós, lekváros finomságot munkába menet, vagy vásárlás után.  De aztán jön a döbbenet. 

Az egyik papírzacskóból kikandikál a tartalma: rengeteg féle- és fajta doboz gyógyszer. A sok ember mind a patikába tér be, majd a papírzacskóval jön ki. Eszméletlen, hányukat viszi arra az útjuk. Fogják a receptet, és a patika az első. Utána mehet a nagybevásárlás, a kaja.

A beteg emberek nagyon meg szeretnének gyógyulni, de többnyire nincsenek tudatában annak, hogy csak a vesztükbe rohannak. És nincsenek tudatában annak, hogy hiába szednek ezer féle gyógyszert, ha egyáltalán nem tesznek semmit annak érdekében, hogy egészségesebbek legyenek.

Szomorúan ironikus volt, hogy a péksüteményesnek látszó papírzacskó nem ételt rejtett, hanem gyógyszereket. Étel helyett gyógyszer a vacsora.

Ha szétnézünk a környezetünkben, nem fogunk olyan személyt találni, aki a gyógyszertől valóban meggyógyult volna. Vagy valóban egészségesebb lett volna utána. Vagy ne lettek volna más bajai a mellékhatások miatt.

Nem minden esetben elvetendő gondolat a gyógyszerek használata, de lássuk be: az nem normális, hogy lassan minden második ember, mindegy, hogy fiatal, vagy idős, ötnél több, de minimum háromféle gyógyszert szed rendszeresen. Egyre fiatalabbak és egyre nagyobb mennyiségek. Egyre több a beteg gyermek. Többet szenvednek az idősek. Többet kerülünk kórházba és hamarabb robbanunk le.
Ez egyre rosszabb lesz. Ijesztő a népességünk testi (és ezáltal lelki) erejének az elsilányosodása, és ez méghozzá mind az egészségtelen életmód és a sok gyógyszer következménye.

Az orvosok szeretnének segíteni, de talán ők sincsenek teljesen tudatában annak, hogy ez a globális méretű probléma csak rontja az esélyeinket az hosszantartó egészséges életre. A gyógyszeriparnak a keze igencsak benne van abban, hogy ez a folyamat rosszabb legyen. Kis betegségre gyógyszer, annak a mellékhatásaira gyógyszer, kórházban gyógyszer, hazatérve még több gyógyszer, idősebben hatványozott mennyiségben gyógyszer.

drugs-say-no-to-hd-place-1453767.jpg

(Valahogy gyerekkorom óta nem szívlelem a gyógyszereket, néha még a vitaminok lenyelése is pszichésen olyan erős hányingerrel jár, hogy a rosszullét kerülget. Kiskoromban tömtek mindenféle hörgőtágítóval, antibiotikummal, amit csak el tudunk képzelni, de amikortól megtehettem , egyre ritkábban szedtem. Tizenévesként sem voltam képes 2-3 napnál hosszabb ideig beszedni sem az antibiotikumot, sem az aszthma gyógyszert nem bírtam állandóan szedni. Mintha éreztem volna, hogy ez nekem nem jó. Pedig hogy rámrivallt a doktornő! Mennyire hülyének néztek a felnőttek! De nem értettem, hogy ha nincsen rá szükségem, minek kell beszedni. Érdekes, hogy valahogyan mindig elmúltak a bajaim. Mára mozgok és még futni is tudok. Nem fáj állandóan a fejem, mint régen. És ritkán szedem be az aszthma gyógyszeremet. Amit mindennap 2x2 adagban kellene szednem. És jól vagyok. Most akkor hogy is van ez?)

A lelki problémák a testiekkel járnak együtt. Aki fizikailag nincsen jól, az nem lesz lelkileg sem. És fordítva.

Az orvosok akkor cselekednének helyesen (amellett, hogy műtenek, stb.) ha a kórházban, vagy a rendelőikben megjelenő betegeket rávezetnék arra, hogy mit tegyenek az egészségük érdekében, hogyan táplálkozzanak helyesen, mire figyeljenek oda ahhoz, hogy elkerüljék a betegségeket. És hogy első megoldásként ne a gyógyszerekhez nyúljanak.
Manapság szerencsére egyre gyakoribb az olyan orvos, aki nem egyből gyógyszert ír fel, hanem megpróbálja pszichológiailag megközelíteni a probléma gyökerét. Nagyon sok fizikai betegségünk mind-mind lelki problémák következményei. Ez egy átkozott körforgás.
Elcsépeltnek hangozhat már ez a szó, hogy „egészség”, talán mindenki arra asszociál róla, hogy az egészséges ember csakis drága biokajákat eszik és a „normális” ételek közül szinte semmit sem ehet. Pedig ez tévedés.

Mitől betegek a gyerekeink? Mitől vagyunk mi betegek? És a szüleink?

Csak nézzünk körbe! Mi, akik már jó pár betegséget tudhatunk magunknak, felmenőink által is már egy olyan világba születtünk, ahol természetes, hogy ha valami bajunk van, csak beszedünk valami tablettát.  Nem mozgunk, nem étkezünk helyesen és egészségesen (a társadalom cirka 80 százaléka nem ismeri a helyes információkat erről!), nem figyelünk a szervezetünkre. Idegrendszerileg és testileg ki vagyunk szipolyozva, és még jobban rontunk az esélyeinken a rendszeres gyógyszerszedéssel. 
Szedjük, ha fáj a fejünk, szedjük, ha fáj valamink, szedjük, ha megfázunk, szedjük, ha a lelkünk fáj. Szinte minden testi panaszra szedünk valamit. Pedig nem ez a megoldás.

Már az általános iskolákban nagyon, nagyon szükséges lenne bevezetni az olyan órákat, amelyek az egészségmegőrzésnek a helyes információit ültetik a gyerekekbe. És hogy az már gyerekkorban kőkeményen rögzüljön. Nyilvánvalóan nem minden szülő törődik azzal, hogy a gyerek mit eszik meg, és nincs is tudatában annak, hogy amiket enni ad neki, vagy kap az iskolában, annak a nagy része azt szolgálja, hogy időskorban hamarabb és több betegség támadja meg majd a szervezetét. Egyszerűen nem törődnek vele és ez szörnyen elszomorító.

Csak nézzünk utána, hogy azok a kisbabák, akik sérülten születnek, fogyatékkal, azoknak a szüleik mennyire élnek/élhettek egészséges életmódot? És még messzebbre megyek: az ő szüleik? Akarunk mi beteg gyereket szülni vagy nemzeni? Rosszat akarunk nekik? Akarjuk, hogy elhízottak legyenek, rossz életminőséggel, rossz lelkiállapottal, kialakuló függőségekkel, állandó kórházba, vagy orvoshoz járással?
Ha valaki igazán nem akarja, akkor törődik azzal, hogy amikor várandós a kisbabájával, már akkor odafigyel arra, mit eszik és hogyan él. Az egészséges és hosszú, jó minőségű élet titka pedig nem más, mint két dolog: az egészséges étkezés és a rendszeres testmozgás.
Nagyon sokan elmondták ezt és még el is fogják, de valamiért sokan csak legyintenek és meg sem hallják. Kit érdekel, hogy a gyerekem szenvedni fog a fájdalmaitól?
Ha mi is elkezdünk egészségesen élni, nemcsak magunknak teszünk jót, hiszen a szervezetünk meghálálja az odafigyelést, hanem tovább élhetünk a szeretteinkkel, tovább játszhatunk majd az unokáinkkal és nem fogunk összecsuklani idősen miközben felszállunk a buszra. Ha egészségesen élünk példát mutatunk a gyerekeinknek arra, hogy ők is helyesen éljék az életünket. Fontosak ezek a dolgok? Azok lennének.

f3a88e13-7c7d-438e-b948-18520b8146e7.jpg

(Csak hogy személyes példát mondjak, édesanyám és nagymamám is szedtek gyógyszereket, sosem volt fontos tényező az egészséges életmód, vagy a testmozgás, a dohányzást sem hagyta el, amíg velem volt terhes. Ennek az lett a következménye, hogy aszthmával születtem, majd mivel nem tudtam mozogni az állandó fulladástól, elhízott gyerek lettem, állandó vajas kenyér, gumicukor, édességek, stb. mellett. Középiskolában voltam hetven kiló is, a 160 cm-es magasságomhoz. Az iskolákban szinte mindenhol attrocitások értek. A munkahelyeken koncentrációs problémák és depresszió és mindennapos fejfájás  nehezítették a munkámat. Folyamatos rosszullétekkel küzdöttem, rossz közérzettel és iszonyat negatívan, az egészségi szintem megegyezett egy hatvan év feletti személyével. Az izomzatom annyira nem fejlődött, hogy egy két kilós szatyor vitele is komoly fájdalmakkal járt, az ízületeim mind rosszak, fájdalmasak és állandóan visszatérő migrénes fejgörcsöm van, minek után a nyakam úgy recseg, mint egy idős ember meszes nyaka. Huszonöt évesen kezdtem el azzal foglalkozni, hogy mit jelent egészségesen élni. Változtattam. Most milliószor jobban vagyok, de vannak ennek a helytelen életnek még maradékai.)

Azt mondják, a magyar nép borúlátó és depresszív. Nem véletlenül. A társadalmi problémákkal való küzdelem egy dolog (nem részletezem, mert nem ez a témája a posztnak), de vajon miért vagyunk negatívak? Nem csak azért, mert éppen nem működik megfelelően az országigazgatás. Hanem azért, mert a saját személyes egészségünket és boldogságunkat egyszerűen nem vesszük komolyan.
Ha politikai szempontból az életszínvonal magasabb lenne, és több fizetésből élnénk, azok az emberek, akik nem foglalkoznak a saját és családjuk egészségéért, ugyanúgy negatívak lennének, semmi sem változna. Hiszen ugyanúgy töménytelen gyógyszert, egészségtelen ételt ennének, ugyanúgy romlana az egészségük és emiatt ugyanúgy borúlátóak, depresszívek lennének. Elsősorban nem egy kívülálló tényezőben kell keresni a hibát és az okot, hanem megnézni, mi mit teszünk saját magunkért az okból, hogy jobban legyünk.

Vajon miért van az, hogy a sikeres emberek, vagy a pozitív emberek mindennapjaiban állandó szereplő a mozgás? Vagy az egészséges ételek? Miért, mitől pozitívak a pozitív emberek? És miért nem hallunk olyasmiről, hogy egy edző, vagy testépítő szívrohamban halt meg? Ezen elgondolkodtunk már? Miért nem akarunk mi is olyanok lenni?
Nagyon sok ismert ember veszi a kezébe az irányítást, hogy a megfelelő példát mutassa: ne gyógyszereken kelljen, hanem a mozgással és a helyes táplálkozással jó minőségben élni. Nem véletlenül adják a tanácsokat: látják, hogy milyen sok ember szenved attól, ahogyan tönkremegy az egészsége fizikailag és mentálisan is.

ed1ff8b2426596be78cbe70e7001-660x660.jpg


Sokkal könnyebben áthidalhatnánk a mindennapi problémákat, ha még nem tenne rá egy lapáttal a rossz közérzet és a rossz egészségünk, nem kellene azon gyötrődni, miből fizessük ki a mára már hihetetlenül drága gyógyszereket, hanem a gyógyszer árából zöldségekre költhetnénk, vagy olyan ételekre, amelyek nem okoznak kárt a szervezetünkben.
Ha a stresszt mozgással oldanánk, könnyebben vehetnénk az akadályokat a munkahelyen és pozitívabban állnánk minden feladathoz. Kitartóbbak lennénk és nem akadályként látnánk egy nehézséget, hanem feladatként, amit meg kell oldani. Példát mutatnánk a családunknak, a barátoknak, és megmutatnánk, hogy igenis lehet jól és egészségesen élni.

Nem a patika felé venni az irányt, hanem a zöldséges pult, vagy az edzőterem felé. Nem szenvedni, hanem élvezni a létet. Sosem késő változtatni. A hátralévő életünket jobbá tehetjük, ha igazán akarjuk. Ha gyógyszereken akarunk élni és továbbra is fájdalmak között élni, majd gyötrődés közepette meghalni, akkor folytassuk az egészségtelen életünket.
Ki akar így élni? Választhatunk.


Ye.Smile.Love. a Facebook-on ITT!