Ha lehetséges lenne, lennének-e következményei? Vajon ha megtehetnénk, folyamatosan visszamennénk a múltba? Te gondolkodtál már ezen?

Éppen az egyik friss filmélményemen morfondírozom. Az időutazás csodájáról szól, a címe Időről időre (About Time), amelyben a főszereplő fiú a családjából férfiágon azt a képességet örökölte, hogy vissza tud menni az időben és meg tudja változtatni a múltat és ezt jószerivel meg is teszi.

Mindig is sok kérdésre adott okot az időutazás lehetősége. Lesznek-e következményei, mennyire vagyunk képesek megváltoztatni egy eseménynek a kimenetelét, vajon felborul-e a rend, ha másképpen teszünk valamit, másképpen fejlődik a személyiségünk, vagy elkövetjük-e később ugyanazokat a hibákat...

Talán mindenkinek megfordult már a fejében az, milyen lenne visszamenni a múltba. Bevallom, én magam azzal a gondolattal élem az életemet, hogy mindennek oka van. Minden úgy történik, ahogyan történnie kell. Minden így van jól, mert bármi, ami velünk történik, akár jó, akár rossz, minden annak érdekében van, hogy mindenből le tudjuk vonni a tanulságot hogy ezek segítségével éljünk helyesen, vagy legalábbis törekedjünk erre. De talán életében egyszer mindenki eljátszadozik a gondolattal, hogy mi lenne, ha a birtokunkban lenne az időutazás képessége. Én is elgondolkodtam ezen.

Bár a múlt nem minden esetben rejt szép és jó emlékeket, de hiszem, hogy ahhoz, hogy a jelenben helyesen cselekedjünk és éljünk, mind-mind közrejátszottak a negatív események.
Talán ha én megváltoztathatnék bármit is, az az lenne, hogy nem hagyom magamat kihasználni, vagy bántani, rossz emberek által megalázni. Kitörölnék sok durva veszekedést, sok tiszteletlen mondatot, bántó szót, amelyet a szeretteimnek mondtam. Megtenném, amit vágytam volna megtenni, de mégis elmulasztottam. Megváltoztatnám a gondolkodásomat sok dologról. Időben mondanám ki azt a Nagymamámnak, hogy szeretlek és köszönöm, hogy az én mamám vagy és hogy mindig arra tanítottál, hogy jó ember legyek. Vagy az utolsó éjszakán fent maradtam volna és fogtam volna a kezét. Több figyelmet fordítanék azokra, akikre nem figyeltem eléggé oda. Nem hagytam volna egyedül meghalni a kutyámat, akinek én voltam a legfontosabb.

Szerelmi ügyekben megváltoztatnék-e valamit? Talán annyit, hogy az időmet nem pazarolnám olyanokra, akik nem érdemlik meg. Mindenki a másik felét keresi az életben. Mindenki azt a társat keresi, aki a másik fele. Aki tiszteli és szereti őt. Néha hosszú az út és nem mindenki találja meg a párját. Talán azért nem, mert nem látta meg a másikban a boldogságát, vagy mert nem hitte el saját magáról azt, hogy megérdemel egy olyan partnert, aki őszinte hozzá.

Talán nem is az az igazi, aki túlságosan is hasonlít hozzánk. Talán nem is arra kéne várnunk, aki a pontos mása a lelkivilágunknak, hanem arra, aki úgy egészít ki minket, mint ahogyan a puzzle darabkái egymáshoz passzolnak. Akiben megvan az a tulajdonság, ami belőlünk hiányzik. Talán az a dolgunk, hogy erősítsük egymást. Ha én félek, ő véd. Ha ő gyenge, én a támasza legyek. Oda-vissza. Talán túlságosan is a tökéletesre várunk és közben nem vesszük észre azt, hogy a boldogság csak úgy elmegy mellettünk. Elszalasztjuk.

Az élet tele van rossz döntésekkel, hibákkal, tanulságokkal, mások által tönkretett pillanatokkal, elmulasztott lehetőségekkel, kihagyott őszinte mondatokkal.

A múltat nem tudjuk megváltoztatni. De ez talán így van jól. Hiszen ha mindig új lehetőséget kapnánk, hogy visszautazzunk a múltba, elhatalmasodna rajtunk a változtatás érzése. Beleőrülnénk. A végén már nem tudnánk eldönteni, melyik lépés lenne a megfelelő. A lehetséges lépések száma szinte végtelen. Úgy, ahogyan a  döntéseink kimenetele is.
Talán nem tehetünk mást, minthogy minden eseményből tanulunk és megpróbáljuk levonni a tanulságot. Nem tehetünk mást, minthogy jobban tiszteljük a körülöttünk lévőket. Hogy jobban szeretünk. Hogy jobban odafigyelünk másokra és megpróbálunk arra törekedni, hogy jó emberek legyünk és hogy másokat is jobbá tegyünk. Hogy ne ítélkezzünk másokon, ha nem ismerjük az életét, ha nem jártuk végig az ő útját. Hogy kimondjuk azokat az érzéseket, amik a szívünket nyomják.

A sors mindig ad lehetőséget arra, hogy a gondolkodásunkat megváltoztathassuk valamivel kapcsolatban, csak nem mindig vesszük ezeket észre. Pedig ezek mind a kapcsolatainkon, a tévedéseinken, a hibáinkon és a múltunkon keresztül mutatkoznak meg. 

Ha tetszett a bejegyzés, nyomj egy Tetszik gombot! 
Ye.Smile.Love a Facebookon: ITT.