Elszomorodva figyelem néha, ahogyan az emberek eldobják a saját életüket. Vagy ténylegesen eldobják, vagy még éltükben. Hogy milyen kreatívan és messzemenő tárházzal gyártanak különféle kifogásokat arra, hogy miért nem tudják jobbá tenni az életüket. 

Belehalnak a saját életükbe. Hogy mivel? A semmittevéssel.
A kifogásokkal.
Az ember nagyon tud indokokat gyártani. Én is. Mindenki. Csak nem mindenki világosodik meg, hogy ez gáz.
Nem mindenki ismeri fel a helyzetet, hogy jé, mégis tehetnénk valamit. Hiszen ténykedni mindig van lehetőség, még akkor is, ha ezt nem vesszük észre. 
Indok mindig van arra, hogy miért ne takarítsak, miért ne álljak fel a számítógép elől, miért ne mosogassak, miért ne dolgozzak, miért ne menjek el futni, miért ne foglalkozzak a gyerekkel, miért ne javítsak a kapcsolatomon, miért ne váltsak munkahelyet, miért ne műveljük a kertet, miért ne szokjunk le a függőségekről, miért ne hívjam fel a nagymamát, miért ne látogassam meg a nagypapát, miért ne vigyem el sétálni a kutyát, miért ne fessem ki a lakást, miért nem tudok lefogyni, miért ne változtassak a hozzáállásomon...
Mindenre találunk mindig indokot és kifogást. És ránktelepszik egy olyan szürkeség, ami megkeseredetté tesz és életunttá. És komolyan csodálkozunk, hogy az élet rossz és értetlenkedünk, hogy mivel érdemeljük ki. 

Mert ugye tisztában vagyunk vele, hogy sok mindent kéne tenni, de mivel ez túl nagy falat egyszerre, ezért inkább nem teszünk semmit. Mert az úgy egyszerűbb.
Hamar szeretnénk nagy változást. De ez sokszor nem fog bekövetkezni. Mert nem így működik. 
A változáshoz néha hosszabb, kőkemény munka kell. Ha csak álmodsz róla, az nem elég. Ha tervezed és megteszed az első lépést, akkor az indulásnak jó. 
Mindig apró lépésenként kell kezdeni. Egy lépcsőfok, meglépjük. Aztán jöhet a következő. Lehet, hogy csak icipici az a lépés! Lehet, hogy mások kinevetnek, vagy nem hisznek a változásban. De neked kell hinned. És tenni valamit. 

Feltetted mostanában magadnak a kérdést-őszintén-, hogy "Teszel-e bármit is azért, hogy boldog legyél?" Ha igen, akkor szerencsés vagy. Ha nem, akkor mire vársz? Ha mozdulsz, jó lesz, ha csak várod tátott szájjal a sült galambot, akkor úgy fogod leélni az életedet, hogy tétlenül várod a halált. Mint egy zombi.
Kimaradsz az életből. 

Most élsz. Ne holtan éljed az életedet. Legyen tartalmas, gyűjtsd össze az élményeket, az érzéseket, hogy a lelkedben gazdagon lépj át majd a másik oldalra, amikor eljön az idő. Itt persze nem a féktelen dorbézolásról van szó, vagy a reggelekbe nyúló bulikról. Az élet és az élmény mindenkinek más, ugyanúgy, ahogyan a saját, személyes, egyéni boldogság is. És ne elsősorban a hatalmas boldogságokra gondolj, hanem az apróbbakra. Sok kicsi, sokra megy.


Ébredjetek.
Keressétek meg Önmagatokat.