A tökéletes életű és szemléletű ember idilli élete után vágyódsz, miközben okádnál, mert a sok buzgó pozitív gondolkodás már geil, és képmutató. Valahol reméled, hogy ez a kép, amit a pozitív ismerősöd mutat magából nem is valódi, és hiába az örökös mosoly, igazából biztosan ő is pesszimista, csak játssza az agyát.

Fotó: Hollywood Reporter

Hasonló érzéseket és gondolatokat kelt egy pesszimista emberben az, amikor egy optimista megnyilvánulásait látja, vagy hallja, esetleg olvassa ismerősként a közösségi oldalakon. Azok, akik a pesszimizmusból áttértek az optimizmus irányába, bizonyára több ízben tapasztalták azt, hogy egyrészt zavaróan visszataszító, amikor negatívkodik valaki, de főleg az, hogy meglepően mennyire zavaró ő maga azoknak, akik a borúlátás mellett döntöttek. 

Azok az emberek, akik pesszimisták és borúlátóak, kevésbé hajlamosak az együttérzésre másokkal szemben, és gyakrabban emészti fel őket a rosszindulatú írigység. Sajnos ennek az írigységnek leggazdagabb táptalaja a pesszimizmus. Mivel a borúlátó ember a saját életét sokkal rosszabbnak, másokét pedig sokkal jobbnak látja, a reakciója mindig ellenséges lesz mások örömével kapcsolatban. 

A borúlátó ember azt érzi egy másik boldog, pozitívan gondolkodó emberrel kapcsolatban, hogy a másik szép, sikeres, idilli az élete, és émelyítő az állandó optimizmusa. Képtelen igazából kedvelni őt, mert talán még maga sem tudja megmagyarázni a pontos okát, de a kedvesség mögött tulajdonképpen gyűlöli.
Amíg az optimista ember igyekszik az életét harmonikusan, pozitív mentális attitűdben élni, igyekszik az önismeretén javítani és dolgozni a saját jellemén, addig a pesszimista ember elzárkózik a pozitív gondolatok elől, és nem a saját életének feljavítására fordítja a szabadidejét, hanem azzal, hogy mások életével foglalkozzon. Olyanokéval, akiknek az életét jobbnak találja a sajátjánál. Mégis ezzel egyidejűleg ha már neki nincsen öröme, másnak se legyen elven igyekszik minden tőle telhetőt megtenni, hogy rossz perceket szerezzen azoknak, akik jól érzik magukat.

Azok a pesszimisták, akiket kifejezetten zavar az optimizmus, egy valamit felejtenek el.
Hogy az optimizmus egyáltalán nem arról szól, hogy a negatív eseményektől is igyekszünk boldognak tűnni, vagy hogy a világ felé, kifele azt mutatjuk, hogy minden tökéletes és maga a csúcsszuperség, s mindeközben bőszen osztjuk az észt a pozitív életszemléletről.

Ez nincsen így.

Azok, akik optimisták, azoknak egyáltalán nem könnyebb az életük. Nem szebb, nem jobb, sőt, lehet, hogy összességében sokkal nehezebb, mint egy másik személynek. Az életútja mindenkinek más, úgy, ahogyan a küzdelmeik és a saját, belső harcaik is. Bár ezeket a tényeket a pesszimisták nem képesek elfogadni, meggyőzni őket pedig nem lehet érvekkel sem, mégis belehajszolják önmagukat a gyűlöletbe a optimista emberek irányában.

Az optimizmus nem abból fakad, hogy az élet csak és kizárólag szép és könnyű, hanem abból, hogy törekszünk arra, hogy átlássuk a miértjét mindennek, ami velünk történik és tudjunk belőle tanulni, olyan következtetést levonni, ami előbbre visz. 
A harag, az elutasítás, a tagadás, a negatív hozzáállás, a rosszindulat, az írigység, vagy az önsajnálat pedig nem visz előre. Ezek mind béklyóként tartanak fogva, amelyek csak visszavetnek és belül saját magadat rombolod. 

Vannak, akik képmutatásnak tartják az optimizmust, hiszen a saját közösségi profilodon jóllehet csak a jó dolgokat osztod meg, ami pozitív és szép, közben pedig aki nem beszélget veled mélyebben, az egy olyan hamis képet alkot rólad, hogy te egy igazán hiperpozitív fülig-mosoly ember vagy. Az, aki igyekszik valóban pozitívan gondolkodni, az nem azt jelenti, hogy az élete problémamentes, vagy hogy sosincsen mélypontja, vagy hogy nincs olyan lelki eredetű problémája, amelyet nem tud feldolgozni. Mindenki életében jelen lehetnek ezek a dolgok. Mindenkinek lehet oka a szomorúságra, vagy az örömre is. Csak nem mindegy, melyikre koncentrálunk és melyiken dolgozunk azért belül, hogy megoldódjon, vagy feloldódjon. 
A közösségi oldalakon pedig, nos, aki intelligensen tudja kezelni a problémáit, az nem is ezeken a felületeken éli ki a nyilvánosság előtt a világfájdalmát, hiszen egyrészt nem is oda tartozik, másrészt nem kellemes folyton mások siránkozását olvasni/látni. Amúgy meg a közösségi oldalhasználatnak is van egyfajta íratlan etikettje.

A két különbözőképpen gondolkodó emberek szinte a tükörképei egymásnak, ami nem jelenti azt, hogy egy optimista ne lehetne néha picit borúlátó, vagy egy pesszimista ne lehetne olykor derűs. A mérték a mérvadó, és az, ahogyan hosszútávon gondolkodunk és reagálunk a velünk történő eseményekre, valamint hogy mennyire vagyunk fejlődőképesek.



Az optimisták célkitűzései:
- a jó dolgokra koncentrálni, még a rossz helyzetekben is
- elűzni magukból a haragot és a dühöt
- őszintén örülni mások sikereinek, örömeinek
- igyekezni elfogadóbbnak lenni másokkal szemben
- megélni a fájdalmat,de mellette újraépítkezni
- motiváló dolgokkal foglalkozni
- dolgozni a saját jellemükön
- látni másokban a jót, akkor is, ha nem ugyanúgy gondolkodnak
- nem ítélkezni addig, amíg igazán meg nem ismerünk valakit
- időt fordítani azokra a dolgokra, amelyek örömet okoznak
- igazságosan kezelni a konfliktushelyzeteket
- tanulni a negatív eseményekből, tapasztalatot szerezni
- igyekeznek a jelent megélni és nem a múlt fájdalmában úszkálni
- tudják, hogy az egészséges életmód fontos a jó közérzethez
- igyekeznek belül megélni a pozitív változást, a motivációjukat megtalálni.
- inkább arra vágynak, hogy elismerjék őket, minthogy dícsérjék
- szorgalmasak és tettre készek, a lehetőségeket megkeresik maguktól
- a párkapcsolatukon sokan dolgoznak, mert tudják, hogy az nem csak a rózsaszín ködből áll, hanem két személyiség fejlődéséről, amelyeknek össze kell csiszolódniuk
- kitartóak, nem adják fel és újrapróbálkoznak, ez motiválja őket
- tudják, hogy nem a vagyon és a gazdagság tesz boldoggá
- segítenek, ahol tudnak, hisznek a karmában
- hisznek abban, hogy minden rossz csak átmeneti, és utána kisüt a nap
- tudnak saját magukon nevetni.

A pesszimisták gondolkodása:
- mindenben csak a rosszat látják, mindenre van valami negatív megjegyzésük
- gyakran éreznek dühöt vagy haragot az optimisták miatt
- képtelenek örülni mások boldogságának 
- mások hiányosságait hamarabb észreveszik, mint a jó tulajdonságaikat
- elmerülnek a bánatban és a fájdalomban, és szinte ragaszkodnak hozzá
- lelkileg lehúzó zenéket hallgatnak, szomorúak, meg sem próbálnak jobban lenni
- nem törődnek azzal, hogy helyesebben gondolkodjanak, jobb emberek legyenek
- ítélkeznek és beleszólnak mások életébe, véleményezik, akkor is, ha nem is ismerik
- rosszindulatúan állnak a másikhoz, szerintük mindenki álszent
- mások örömeire vágynak, emellett elfelejtik megteremteni a sajátjaikat
- nem élnek egészségesen, és nem is érdekli őket ez a téma
- mindig csak maguknak adnak igazat
- vagy a sorsuk áldozatának mutatják be magukat, vagy túlságosan úgy tesznek, mintha minden rendben volna, közben meg szörnyen érzik magukat, s ez felőrli őket
- sosem tanulnak a hibáikból és rengeteg kudarc éri őket
- sikerre és csillogásra vágynak, csakhogy ezekhez sokszor sok lemondás vezet, ezt elfelejtik
- a tökéletes szerelemre vágynak, de mivel ez nem létezik és képtelenek a mély szeretetre, vagy egyedül maradnak sokáig, vagy megkeseredetten élnek egy rossz kapcsolatban
- semmit sem tesznek azért, hogy jobban legyenek, tétlenek és lusták
- várják a sült galambot, a csodát, amitől majd hirtelen jobb lesz az életük (de ez csakis rajtuk múlik és egyáltalán nem hirtelen jön)
- azt gondolják, az a boldog, akinek sok pénze van
- képtelenek magukon nevetni, kínosnak éreznek sok hibát, amit vétettek
- gyakran éreznek írigységet, vagy féltékenységet, és hagyják elhatalmasodni ezt az érzést magukban
- nem segítőkészek, mert úgy gondolják, nekik sem segít senki, ezért így fair
- folyton feladják, amibe belekezdenek, ha nem sikerül valami, kudarcként élik meg
- úgy gondolják, a szenvedésre születtek és életük végéig rossz sors vár rájuk.

Egyértelmű, hogy a pozitív életszemléletű embereket többször éri sikerélmény, nyitottabbak a változásokra, képesek alkalmazkodni ezekhez, jobban észreveszik az életben az apró, de örömteli dolgokat és értékes pillanatokat, mélyebben élik meg a felhőtlen érzelmeket, bár a bánatot is, de képesek bármikor újraépítkezni önmagukban, miután összeomlanak. Fejlettebb az érzelmi intelligenciájuk, ezért is képesek bizonyos szituációkat jobban kezelni. Törődnek másokkal, emiatt nem magányosak. Törekednek arra, hogy úgy éljék az életüket, hogy mások javára legyenek, de emellett önmegvalósításba is fektetnek energiát. És mindig azon dolgoznak, hogy fejlődjenek, egyre jobbak legyenek.

Ha feleannyi időt és energiát fordítunk csak a saját pozitív szemléletünk és az önértékelésünk fejlődésére, akkor megszűnik az indíttatás arra, hogy mások életére vágyjunk, vagy netán tönkretegyük azt. Ha a saját boldogságunkat építgetjük, akkor nem lesz időnk máséval törődni. Ha törekszünk arra, hogy a jellemünk fejlődjön és jobb emberek legyünk, akkor nem fog megenni a sárga írigység mások boldogsága láttán, hanem képesek leszünk együtt örülni velük. És nem utolsó sorban: mi is optimisták leszünk és más szemmel látjuk az életünket.