Vajon hol a helyes út? Folyton eltekinteni a másik hibáitól? Folyton elnézni? Persze,ha szereted, elnézed. De meddig? És ha azok olyan tulajdonságai a másiknak, amelyek az együttélés szabályait felborítják? Hiába szeretünk valakit, ha bizonyos szokásokkal mi nem tudunk együtt élni.
Néha könnyebb, néha nehezebb. Néha megy, néha nem megy az elfogadás. Lehet a jóra koncentrálni, de van, aki feladja. Van, aki továbblép. Vajon az ő szerelme/szeretete valódi volt? Vagy az a valódi, amikor életünk végéig kitartunk a másik mellett? És ha boldogtalanok leszünk?
Nekünk is vannak hibáink, s ezeket ő is elnézi nekünk, mert szeret. És ezt mindig szem előtt kell tartanunk. De vajon mennyire van egy súlycsoportban a két oldal? És ha kihasznál? Mi van, ha visszaélnek a jóságunkkal? Kétélű dolog. Vagy ha nem tudjuk elnézni a másiknak bizonyos hibáit, vajon a mi szerelmünk valódi? Ez a kérdés.
Talán erről szól az igazi szerelem, szeretet. Az "Igazi" szó. Igazán együtt maradunk életünk végéig, a hibák, rossz szokások ellenére, mert mindenkinek vannak hibái. Lehet, hogy a másik is hoz áldozatot értünk, de bele sem gondolunk. Talán erről szól. Mint egy házasság. Amelyben az elromlott dolgokat helyrehozzák és nem eldobják. Talán erről szól?