A pesszimista embernek minden reggele úgy kezdődik, hogy nincsen kedve munkába menni, lehangolja minden, mindent rossznak talál, semmi sem deríti jókedvre és úgy érzi, hogy állandóan panaszkodnia kell, másoknak saját magát sorsa áldozatának beállítania. Azért, hogy a környezete igenis megértse, hogy neki milyen rossz és mélyen együtt érezzen vele.

A pesszimista embernek a gondolkodása negatív. Ez az ember azt gondolja, hogy az élet rossz és egyre rosszabb lesz, javulást semmivel kapcsolatban nem remél. Semmi sem jó neki, semmilyen helyzet nem kielégítő, az életben egy áldozatnak tekinti magát, a jó dolgoknak sem tudja átérezni a lényegét, azaz nem tud szinte semminek szívből örülni. 

Ezek a negatív gondolkodású emberek nem csak hangoztatják, hogy az életük mennyire zátonyra futott, de folyamatosan így is gondolják, és mivel ezt a negatív energiát teremtik meg maguk körül, még jobban be is vonzzák a rossz életbeli eseményeket. És ami még szembetűnőbb: nem hisznek a pozitív gondolkodásban. Nagyon sok ilyen emberrel találkozhatunk a mindennapjainkban. Ezek az emberek egy olyan negatív "burkot" visznek magukkal, amely befolyásolja a napjuk huszonnégy óráját. Általában sosem a saját gondolkodásukban látják a hibát, hanem a világ működésében és főként másokban. Elutasítják a tanácsokat azoktól az emberektől, akik "jobb helyzetben" vannak, mert azt gondolják, hogy olyan ne adjon nekik tanácsot, akik nincsenek az ő helyzetükben, tehát akkor is és mindig nekik van igazuk. Szinte szándékosan elutasítják a lehetőséget arra, hogy jobb legyen nekik.

A pesszimizmus gyakran együtt jár a depresszióval, de nagyon sokat segít, ha rájövünk, hogy nagy részben mi vagyunk felelősek a saját gondolkodásunkért, a saját pesszimizmusunkért. A pesszimizmus olyan, mintha egy bokszkesztyűvel saját magunkat csapnánk folyton arcon.

A depresszió egy elég komoly betegség, de köztudott tény, hogy a tudatos pozitív gondolkodással javítható ez az állapot. Nagyon, nagyon sok belső harccal jár, de ha már az ember odáig eljut, hogy felismerje: van mit változtatnia a gondolkodásán, akkor az már fél gyógyulás.
A pesszimizmus olykor kéz a kézben jár a depresszióval. A pesszimista emberek tényleg minden történésben, eseményben, ismeretségben csak a rosszat látják, vagy nem remélnek semmi jót, ezáltal bevonzzák a negatív eseményeket és maguk is generálják.

A pesszimista embereknek az optimisták kifejezetten idegesítőek, mert nem értik azt a tudatállapotot, amelyben már benne vannak a pozitív gondolkodók. Persze vannak olyan pozitív gondolkodók, akik látszólag azok, közben meg az élet bizonyos területein megbuknak optimistaként, de az meg egy másik történet. 
A pesszimista ember szótárában közkedveltek a tagadószók, az ellenkezés és a mindent megmagyarázás, hogy miért annyira rossz a helyzet. "Nem akarásnak nyögés a vége!" Ismered ezt a mondást? Ugye? Ismerős az érzés is? Na, pont erről beszélek.

Sajnos hazánkban nagyon sok a pesszimista, morcos, rossz kedvű ember. Bár szerencsére egyre többen szólalnak fel a pozitív életvitelért, egyre többen próbálják motiválni az embereket, de addig, amíg valakiben nem tudatosul az, hogy a pesszimizmus az akadálya a jó életnek, és amíg nem kattan be neki valami, hogy ezen sürgősen változtatnia kell, addig hiába bármilyen külső behatás. A helyes gondolkodásnak a magját először el kell magunkban ültetni, s azután keményen meg kell dolgozni azért, hogy a lelkünk, a gondolkodásunk a jó irányba forduljon.
Az ember néha lehet rosszkedvű, lehet lehangolt, lehet negatív, mert az emberi tulajdonságokhoz egyszerűen hozzátartozik. Viszont ha hosszútávon jellemzőek ezek a dolgok, ott már baj van. 

A pesszimista ember általában realistának vallja magát, de ez nem teljesen van így. A realista személy nem az, aki mindenben a negatívumot tapasztalja és veszi észre. Aki egyszer eljut odáig, hogy tudatosan megváltoztassa a hozzáállását a dolgokhoz, az észre fogja venni azt, amikor egy pesszimista ember hogyan húzza le érzelmileg a másikat és szívja el az energiáját. Nagyon érdekes, de ha már átlendültél ezen a mély korszakon, meglepő lesz jó néhány tapasztalás, találkozni olyan emberekkel, akik még rosszul gondolkodnak, és olyanokkal, akik pozitívan.

Nagyon sok ember azt gondolja- tévesen- hogy alapvetően a pozitív gondolkodás az arról szól, hogy ha valakinek alapvetően sok pénze van, és jó munkája, boldog élete, akkor az nagyon sokat mosolyog, széles vigyorral az arcán és osztja az észt, hogy milyen a pozitív gondolkodás. Nyilván, akinek kiegyensúlyozott az élete, annak könnyebb mosolyognia. De a bibi ott van, hogy ez az életet csakis pont ezzel, a helyes gondolkodással szerezheted meg. Nem mással. Nem minden pozitív ember született tökéletesen jó körülményekbe. De ő is végigjárta a saját útját.
Lehet évekig várni a sült galambra, de ha mi magunk nem változunk, akkor bizony nem lesz változás az életünkben sem. Persze vannak speciális esetek, de mindenkinek fel kell tudnia mérni a saját életében azt, mi az, amiben változtatnia kell, mi az, amiben saját magát korlátozza be. Nagyon sok sikeres ember a legaljáról indult, de nem véletlenül tartanak ott, ahol tartanak. 

“Ha azt szeretnéd, hogy a dolgok valóban megváltozzanak, más gondolatokra van szükséged.” (Abraham Hicks)

Szerintem az a különbség a pesszimizmus és az optimizmus között, hogy a pesszimizmusnak van egy alsó határa (amikor az ember annyira elhagyja magát, hogy már önmagát sem látja el, teljesen antiszociális lesz és megszűnik a társadalom tagja lenni), ellenben az optimizmusnak nincsen felső határa, mert minden kialakult nehéz helyzeten felül tud kerekedni és megújulni azokhoz az állapotokhoz képest. Azaz, a pozitív gondolkodás bármilyen negatív élethelyzetből megment és újra, meg újra visszatér.
Aki már egyszer döntött és inkább a jó gondolkodású emberek közé kívánt belépni, csak ritkán esik vissza a "mélybe", mert tudja, tisztában van vele, hogy nem akarja még egyszer átélni azt a tartósan rossz lelkiállapotot, vagy életkörülményeket. 

A pozitív gondolkodás nem egyenlő a jó gondolatokkal a tétlenség mellett. Amikor a gondolataidat át tudod állítani, az haladás, viszont nem elég csak gondolkodni, hanem ezért tenni is kell. A sikeres emberek sokszor kemény munka árával érték el azt, ami elértek. 

A pozitív gondolkodáshoz pár alap gondolatot magunkévá kell tennünk ahhoz, hogy elinduljunk felfele és a helyes irányba.
Először is kezdjük el a szótárunkból a "nem megy", "lehetetlen", a "nem lehet", "nem vagyok rá képes" és az ezekhez hasonló kifejezéseket száműzni, illetve átformálni.
Figyeljük meg az ismeretségi köreinkben az embereket, kategorizáljuk őket, vajon ki tartozik a pozitívak, kik a negatívak közé. Akik a "jó" csapatba tartoznak, figyeljétek meg, mitől lehetnek azok, milyen az ő gondolkodásuk és mit tesznek ezért. Meglepő, de rá fogsz lelni pár olyan információra, amelyek később a segítségedre lehetnek a fejlődésedben. Akikkel erről beszélgetni is tudsz, ne késlekedj megkérdezni, ő hogyan tud erőt meríteni. Néha kiderül, hogy a legoptimistább emberek valaha pesszimisták voltak.

Amikor benne vagy az önsajnálatban, nagymértékben, jusson eszedbe: senki sem fog sajnálni, aki meg igen, az ajnározni fog és mélységesen egyetért azzal, hogy milyen szegény vagy, ennek az a vége, hogy te még jobban sajnálod magadat és már ketten gondoljátok azt, hogy egy szegény szerencsétlen lúzer vagy. Ha azt gondolod magadról, hogy áldozat vagy, mindig az is leszel.

Ha te eddig pesszimista voltál, biztosan feltetted magadnak a költői kérdést, hogy "Miért érdemlem ezt, miért ér folyamatos rossz engem az életben?" Nos, ez pont azért van, mert te sem hiszed el igazán magadról, hogy jobbat érdemelhetsz. De ez az, amin változtathatsz.

Az első lépésen akkor vagy túl, amikor kimondod, hogy igen, pesszimista vagyok, és igen, ezen változtatnom kell ahhoz, hogy ne vesztesként éljem le az életemet. Mert az vagy, amit gondolsz. Pesszimistából optimistává válni nem fog menni egyik percről a másikra, sokszor évekig tart a tapasztalás és az összehasonlítása a régi hozzáállásodnak az újjal. Az új pedig jobban fog tetszeni, mint a régi. Talán néha vissza-visszaesel, de amint elkezd zavarni, hogy az egyik ismerősöd folyton mindenről panaszkodik az életben, és rájössz, hogy a szitu nagyon ismerős, méghozzá azért, mert régen te is pont ilyen voltál, biztos leszel abban, hogy sosem akarsz többet arra az egykori énedre hasonlítani. És amint túl vagy ezen a felismerésen, onnan már csak felfele van az út.

Az optimista hozzáállás öt alappillére ITT.

Ha tetszett a poszt, nyomj egy Tetszik gombot!

Ye.Smile.Love a Facebook-on: ITT.