Technikai függőség, virtuális korszellem
2013. szeptember 05. írta: ye.smile.love

Technikai függőség, virtuális korszellem

 

Az okostelefonok, a tabletek, az internet és a legújabb technikai vívmányok használatával a mindennapokban igencsak függővé tud válni az ember. A közösségi média is szippantja magával a regisztráltakat, az emberek alig várják, hogy beszerezzék az újabb és újabb (már-már nem létfontosságú) technikai termékeket. Már a fotókat sem az ölünkbe véve nézegetjük, hanem a neten végigkattintgatjuk, vagy a bekapcsoljuk a digitális képkeretet, a zenék is digitálisan készülnek, már könyvet is e-book-on olvasunk...
Az új világ kezd ijesztő méreteket ölteni és változtatásokat eszközölni. Vajon meddig megyünk el?

s1.reutersmedia.net.jpg

Az adattárolási kapacitás növekedése és az információ átadás gyorsasága rohamos léptekben fejlődik, egyre digitalizáltabb világban élünk, ahol a már robotgyártás kutatásai is jelentős sikerekkel járnak. Vajon merre haladunk? Az emberiség meddig lesz még humanoid?

thehrp4crobo.jpg

Ha csak egy pillanatra is megállunk az utcán, és megfigyeljük az embereket, reggel-este-napközben telefon a kézben, mindenhol elektronikus könyvek, bárkivel bármi történik, egyből az az első, hogy feltöltse a képet az Instagram-ra, a Facebook-ra, egyből posztoljon. Normális ez? Nem. Talán hozzátartozik a XXI. századhoz, de az is lehet, hogy rossz irányba haladunk. Elvesznek az igazi élmények, az őszinteség, az emberi kapcsolatok. Bár az internet segítségével távolságokat ugorhatunk át egy szemvillantás alatt, ami a kapcsolattartás sokkal költséghatékonyabb eszköze, de emellett mégis távol tartja az embereket egymástól. Hiszen nem összefutunk a barátainkkal, hanem ráírunk, hogy megtudjuk, mi van velük. Az áldás egyben átok is.
Megnyitja, de egyben be is zárja a világot a technika.
Ez a virtuális- és technikai függőség annyira elhatalmasodik az emberen, hogy például a nap 24 órájából már többet tölt a számítógép előtt, mint a való életben.

tRh.jpg

Mi történik, amikor például elromlik a telefonunk, vagy valamiért hirtelen nincsen netkapcsolat?
Pulzus megemelkedik, dühöngés,csapkodás, szitkozódás, és pszichoszomatikus pánik jelentkezik. Pedig a világ nem dől össze. Vagy amikor lassabb a net, mint szokott lenni. Ugye tudod, hogy mire gondolok?
Gondoljunk bele, amikor még nem volt internet. Az ember tartalmasan el tudta tölteni az életét.

Az interneten rohamosan elterjedt az egyik legnagyobb közösségi videómegosztó portálra feltöltött kisfilm az okostelefonok, az ember és a közösségi média között lévő kapcsolatról.
Tökéletesen bemutatja, hogy az igazi élmények mennyire digitalizálttá formálódnak, és a mindennapjainkból a technika miatt mennyire eltűnnek lassan az igazi emberi érzések.


 

Természetesen az éremnek két oldala van, hiszen előnyei is vannak az internet és a technika adta lehetőségeknek. Nagyon sok olyan technikai fejlesztés van, amelyek ténylegesen a javunkra válnak. De lassan az ember az összes életbeli lehetőségét technikai lehetőségekre cseréli.
A határvonalat nagyon erőteljesen be kell szabályozni, hogy ez már mikortól túlzás már és meddig egészséges még. Csak sokan erre nem képesek, és jóllehet, tudatában sincsenek.
A mai modern embernek csúcstechnológiás telefonja van, netbook-ot használ, e-book-ot olvas, a hűtőszekrényen digitális kijelző van, a falon laptévé, tapsolással kapcsolja fel a villanyt, neten rendezi a banki dolgait, elektromos izomstimulációval edz, satöbbi. Ezek a dolgok egy darabig érdekesek, és többnyire hasznosnak is tűnnek.
De már a kezdete annak, hogy egyre nagyobb százalékban digitalizált világban éljünk.

Vajon meddig érdemes beengedni a technikai vívmányokat az életünkbe? És ha majd egyszer odajutunk, mennyire fogunk beleegyezni abba, hogy ha fizikailag nem vagyunk dolgokra képesek, virtuálisan bármit megtehessünk egy humanoid robotot irányítva? Vajon merre tartunk?



Ha tetszett a bejegyzés, nyomj egy lájkot!
Ha véleményed van, írj egy kommentet.
Ye.Smile.Love a Facebookon ITT.

süti beállítások módosítása