Az Öt korty Latte posztsorozat célja érdekes és kreatív emberek bemutatása különleges nézőpontokból.
Öt kérdés, amit talán más nem így, vagy nem is tenne fel. Néha gyengéd, néha keserédes, néha fanyar. A cél a lényeg megvilágítása. Nem mindig Latte, ami kávé.
A mai kérdéseket Gerber Petrának teszem fel.
Petra cikkeket ír, blogot vezet, emellett egyetemre jár, sajtóreferenskedik gyakornokként és ír, ír, ír, hiszen lételeme az írás, sokat mosolyog, pörög, jön, megy, éli az életét, a fiatalságát.
Virtuális naplóra "veti" a gondolatait, az érzelmeit, a szerelmét, vagy bánatát, mindent, ami a szíve legmélyéről jön. Különböző interjúkat készít számára különleges emberekkel, akiket megismertet a rajongókkal és remélhetőleg meg is szeretteti, de repertoárját lemezkritika is bővíti, például a Punnany Massif együttes egyik legújabb lemezéről.
Mindösszesen majdnem egy éve van Facebook oldala, ennek ellenére rövid időn belül elég sok rajongó kattintott az oldal Tetszik gombjára. Magát a blogot meglepően - mindössze fél éve írja. Ehhez képest, szép sikerek.
Petra méltán büszke pécsi mivoltára, Audrey Hepburn az egyik példaképe és minden jó érzést magából átad Nektek, az Olvasóknak.
1. A blogod Facebook oldalán a leírásban John Lennon-tól idézel egy boldogsággal kapcsolatos idézetet. Mi az írás? A boldogság keresése? Létezik boldogság, vagy csak kergetjük? Boldog vagy?
Számomra az írás, kikapcsolódás, feltöltődés, lazítás. Írás közben megszűnnek a mindennapos problémáim, abszolút nem kifelé koncentrálok, hanem azokra a bizonyos belső hangokra hallgatok. Egy-egy blog bejegyzésbe belerakom szívem-lelkem, ettől lesz igazi, valós, ettől leszek én.
Az újságírás már más tészta, de ott is igyekszem a lehető legőszintébb, mégis pártatlan maradni.
A boldogság kérdése…hmm. Emlékszem annak idején a filozófia tanárom Arisztotelész etikájáról és a boldogság fogalmáról beszélt. A görög filozófus szerint a legfőbb jó a boldogság, ami az emberek tulajdonságaitól és cselekedeteitől függ. Amiért egész életünkben dolgozni kell. Bár eszem ágában sincs Arisztotelésszel és a tanárommal szembe menni, de szerintem a boldogság nem mérhető csak a cselekedeteinkben. Nyilván, ha rengeteget melózol, azért, hogy eljuss A-ból B-be és végül a vágyad be is teljesül, az boldoggá tesz.
Ennek ellenére azt gondolom, hogy a boldogság lehet pillanatnyi is, egy adott állapot, akár egy tizedmásodperc. Boldog vagyok akkor is, ha váratlanul kapok egy doboz bonbont vagy egy ölelést. De természetesen boldog vagyok akkor is, amikor elérem az egyik álmom. A kérdésre a válasz: Igen, jelenleg nagyon boldog vagyok.
2. Amikor elkezdtél blogot írni, megfogalmazódott Benned a miértje, vagy az oka? Tudatosan építetted a blog mondanivalóját? Alapvetően ugye egy énblogról beszélünk. A Tükröm-tükröm blog miért, mitől lehet érdekes az olvasóknak? Mitől más, mint bármelyik másik énblog?
Rengeteg próbálkozásom volt blog írás terén. Talán 15-16 lehettem, amikor először felpakoltam bármit is az internetre. Ám azok nagyon hamar el is vesztek a süllyesztőben. Fiatal voltam, lusta és nem volt konkrét célom. A Tükröm Tükröm viszont egy teljesen tudatos döntés volt. Valami, amire már jó ideje készültem, valami, amit mindenáron meg szerettem volna valósítani.
Eleinte valóban énblognak indult, azonban az idő múlásával rájöttem, hogy nekem ez nem elég, ezért ráfeküdtem az interjúkra. Ugyan időm híjában elég lassan haladok, de az utolsó beszélgetésen Bognár Annával, a La Vida Erasmus írójával remekül sikerült, sokan olvasták és ez jó. Szóval talán épp ettől más, mint bármelyik énblog, hogy tulajdonképpen nem csak rólam szól.
3. Különféle médiafelületeknek publikálsz cikkeket, a blogon pedig interjúkat készítesz, sajtóreferens vagy, stb. Azt írod az egyik bejegyzésedben, hogy bármilyen nehézségek árán eléred a célodat. Mi ez a cél? Mi lehet még a cél, azon kívül, hogy mint újságíró fejlődj, tapasztalj, és sikeres cikkeket írj? Nagy cél, vagy több kisebb?
„A cél halál, az élet küzdelem, S az ember célja e küzdés maga.” – Madách
Évek óta e szerint a filozófia szerint élek, nem tudom mi a végcél, rengeteg álmom és tervem van. Nyilván szeretnék fejlődni és még jobb lenni, hogy a cikkeim egyre színvonalasabbak és érettebbek legyenek. Ezért is iratkoztam be a Pécsi Tudományegyetem Bölcsésztudományi karára, ezen belül is Kommunikáció és Média szakra, hogy még közelebb kerüljek az íráshoz, hogy megtanuljak bizonyos alapdolgokat, mert ha az ember csak saját magát képzi, könnyedén elsajátíthat valamit nagyon rosszul. Így most megadom magamnak a lehetőséget arra, hogy olyan ismeretek birtokába jussak, amikkel nem csak hobby újságíró lehetek, hanem egy komoly író, aki hivatalosan is elmondhatja magáról, hogy újságíró.
4. Az írás az életed- ezt több ízben is megosztottad az olvasókkal. A blog személyes bejegyzéseitől ugye elválik az újságírói munkád részeként megalkotott cikkek sorozata. Mennyire vegyíted őket és szerinted mennyire kell különválasztani a kettőt? Nem lesz a "komoly" cikkeknek hátrány, ha a magánéleti bloggal azonosítják, amiből tulajdonképpen millió van?
Azért hoztam létre a blogot, hogy a két munkát elkülönítsem. Nem félek attól, hogy a magánéletem miatt megbillogoznának, mert semmi rejtegetni valóm nincs. Semmi olyan nem történt velem, ami bárki mással nem fordulhat elő. Azért írom le, mert szeretek írni és szeretem kiadni magamból a felesleges feszültséget. Ha ezzel pedig esetleg valakinek iránymutatást, vagy tanácsot adhatok az számomra külön öröm. Néhány hónapja belebotlottam egy volt csoporttársam blogjába, aki a bemutatkozó részben arról ír, hogy egy kedves ismerőse bátorítására kezdett blogot írni. Kiderült, hogy ez a kedves ismerős én vagyok. Esküszöm könnyen szöktek a szemembe, mert ilyenfajta visszajelzéseknél érzem azt, hogy baromira megéri foglalkozni ezzel a dologgal. Még akkor is, ha kétszáz, akkor is, ha hétszáz ember olvas naponta.
5. A blogolásból alap esetben nem lehet megélni. Amikor ez a tevékenység már igencsak hosszú útra vezethető vissza és ténylegesen életformává válik egyéb főállás nélkül, hogyan változhat át megélhetéssé? Hogyan szeretnéd elérni ezt?
Elsősorban nem az a célom, hogy a blogolásból megéljek, hanem, hogy azt csináljam, amit szeretek. Ha egy egész életen át párszáz ember fogja figyelemmel kísérni a munkámat, én attól is rettentő boldog leszek, mert szerelemből írok és nem azért, mert jelenség akarok lenni.
Nyilván, minél több a követőd, annál nagyobb a felelősség. Például most olyan lelkiismeret furdalásom van, mint a fene, mert az utóbbi hetekben nagyon kevés időm jutott a blogra. Pont egy dizájnváltásra futotta és ennyi. Ennek pontosan az, az oka, hogy van egy főállásom. Azonban most ez gyökeresen meg fog változni, valószínűleg be kell szereznem egy vénás kávéadagolót, ugyanis én lettem a Veet bloggere, ami felelősséggel és kötelezettséggel jár, heti egy posztot minimum várnak tőlem, úgyhogy bele kell temetkeznem a munkába rendesen. Ráadásul az iskolaújságnál való tevékenységemet sem hanyagolhatom el, mert szeretnék a szerkesztőség állandóa tagja lenni. Emellett úgy néz ki, hogy írhatok a DUE Tallózónak is.
Sűrű napjaim lesznek, de nem baj. Imádom a pörgést, hogy sosincs igazán időm pihenni. Megállás nélkül jár az agyam, tervezek, agyalok, és állandóan nagyokat álmodom. És, hogy egy picit visszatérjek az előzőekben feltett kérdésre, hogy mi is a cél: talán, hogy megtaláljam önmagam, az utam, hogy felnőjek a feladathoz és komoly író legyek, olyasvalaki, akire büszkék a szülei, és akire azt mondhatják: IGEN, LETETT VALAMIT AZ ASZRALRA!
Zárásként az Öt korty Latte egyik különlegessége: interjúalanyoktól kért kávésbögrés fotó. Egy bögre, egy mosoly.
Köszönöm a beszélgetést Gerber Petrának, minden jót kívánok az álmai eléréséhez.
Lia
Ha tetszett, lájkold a bejegyzést!
Ye.Smile.Love a Facebookon: ITT.
