Megint ott tartotok, ahol azelőtt voltatok. Ettől féltél. Ígéretek, hazugságok, megint az ördögi kör.
Az ígéretek színes szappanbuborékjai ismét elszálltak. Talán tényleg igaz a mondás, hogy kutyából nem lesz szalonna. Ismét kudarcot vallottál. Már nincsen erőd sem fenyíteni, sem kérlelni, sem küzdeni. Csak szótlanul ülsz és szépen beleszakad a szíved.


Megint semmissé vált az ígérete. Bocsánatot kér. Dühös vagy rá. Bocsánatot kér sokszor, ölel, csókol. Ellököd magadtól. Érzed, hogy ismét meghalt benned valami. A remény. Ellököd sokszor és megvetően nézel rá. Elfordítod a fejedet tőle. 
Ölel, és sír. Nem tudhatod, mennyire őszinte. Mint ahogyan sokszor nem az. És mégis megérdemli, hogy küzdj? Dühös vagy rá. Szomorú. de nevet.
Kérdezi, hogy szereted-e. Csóválod a fejed. Kinevet. Megkérdezi újra, s újra. Azt mondod nem. Elgondolkodik rajta, de nem veszi komolyan. Látod a szemében a rettegést, hogy mi van, ha valóban nem szereted már. Hozzádbújik és látod, hogy mennyire szánalmas és mennyire egymaga van ebben a világban. És az ő világában. 

Még sokszor megkérdi, hogy szereted-e. Azt mondod, nem. De közben te is öleled, és közben azt gondolod, hogy " Hogyne szeretnélek te hülye!", de közben kicsit megint belehalsz ebbe a játszmába. Gyenge. 
 
Azt súgja a füledbe, hogy csak te tartod benne a lelked. Tudod, hogy így van, de ez ismét kevés lett mégis.
Mérges vagy rá, dühös, mert tönkreteszi magát és most már ismét semmi hatalmad afelett, hogy visszatartsd.

Dühös vagy és bőgnél. Néha elkezdesz sírni, de nem szabad, hogy meglássa. Talán nem is érdekli.
Összevásárol neked mindenfélét, hogy örömet okozzon, amire csak szükséged lehet, de igazából nem figyel rád. Nem érti, hogy nem teszi jóvá semmilyen édesség, vagy kaja, vagy bármi más azt, hogy megint megszegte az ígéretét. Nem érti és meg sem hallja, hogy attól leszel boldog, ha erős marad. 
Végtelenül elhagyott a reményed. Eszedbe jut, hogy vajon megéri-e hogy emiatt lemondj másról és lemondjon más rólad. Attól tartasz, ez ismét a végnek a kezdete. 
Kiabálsz vele. Megalázó hangnemben beszélsz vele, ellököd magadtól. Ez neked nagyon fáj. Undorítónak érzed magadat a hangnem miatt. Mocsok stílus. Közben nagyon sajnálod és nem akarod bántani. De éreznie kell, éreznie kell, hogy megint csalódnod kellett benne és hogy megint túlment a megbeszélt határokon.

Talán a mókuskerékből sosem fog kiszabadulni. 
Jobb ember lett. Ez biztos. De nem mentheted meg a lelkét. Azt hitted, a mélypont az végre a rendes kerékvágányba terelte az életét, mert rájött, hogy mi a helyes és mi az, amit értékelni kell.
Kétségbe vagy esve. Egy darabig mindig rendben vannak a dolgok, aztán mindig összeomlik minden.
Vajon meddig lehet ezt húzni? Vajon meddig bírod? Vajon meddig tart ki a szeretet? Annyira igyekszik, annyira szeretne jobb lenni és erősebb és mégis mindig elbukik. Próbálod elfogadni így, de nem megy.
Talán holnap megint minden kezdődik elölről. Talán reggelre megint úgy gondolod, hogy mivel nem rossz ember, megint várni fogsz kicsit. Hátha. Elhiteted magaddal újra meg újra, hogy nincs is nagy gond. És menni fog ha kitartó vagy. Mert ő jólelkű. Gyenge, de jólelkű. És a jóság -még akkor is, ha a te világod már régen összeborult- ,megérdemel talán mindig egy újabb esélyt.

Talán mindenki megérdemel mindig egy újabb esélyt.