Egy új munkahelyhez általában reményekkel telve és ötletekkel vágunk neki, de sajnos ez nem mindig marad így. Magyarországon nagyon sok ember nehezen talál munkát. Főleg az alkalmasság, vagy a szakmai végzettség hiánya miatt. Ha talál is, akkor sem biztos, hogy a számára megfelelő munkáltatót találja meg, vagy a cég a megfelelő gondolkodású alkalmazottat. A csalódás benne van a pakliban, de ha bizonyos információkról tudunk és elfogadjuk, hogy léteznek, akkor talán egy picit könnyebb lesz helytállni, vagy továbblépni.

Manapság nemcsak a munkahelyek bizonytalanok a kialakult gazdasági helyzet miatt, hanem a munkavállalók sem teljesen felelnek meg az elvárásoknak. Bizonyos cégeknél gyakori az alkalmazottak gyors cserélődése és bizony nem mindig azért, mert az új dolgozó ne lenne alkalmas a megpályázott pozícióra. De ez kétélű dolog, ugyanis a dolgozók közül is nagyon sokan csak a negatívumokat látják meg egy-egy munkában, és a panaszáradat még elviselhetetlenebbé és igazságtalanabbá teszi számukra a munkaidőben eltöltött órákat. 

Mivel az embereknek a pénz a legnagyobb motiváció, s ha nem keresnek jól, az már visszavet a pozitív hozzáállásából, de vannak olyan dolgok, amelyeket ha folyton hangoztatnak, akkor saját maguknak árthatnak vele a legtöbbet. 
Természetesen a lentebb írtak nem minden esetben fordulnak ezek elő, de jobb, ha az ember körültekintőbb egy munkahelyen, vagy óvatosabb. Nem akarok senkit kioktatni, hanem egyszerűen tapasztalatok alapján írtam össze ezt a pár jó tanácsot, akár saját, akár a környezetemben történt esetekből összegezve. Azért, hogy még ha bele is futunk ezekbe az esetekbe, akkor se viseljen meg minket annyira, vagy ne éljük meg annyira nehezen a munkanapokat. 

Az öt tanács, hogy ne csalódj a munkahelyedben:

1. Kemény munkára számíts

Legfeljebb ha lazább lesz, akkor pozitívan „csalódsz”, de ha a legrosszabbra számítasz, annál már csak jobb lehet. Minden munkának úgy indulj neki, hogy bele kell tenned minden energiádat és lelkierődet. Ezáltal akár a pozitív hozzáállásnak köszönhetően, vagy akár azért, mert mégsem lesz annyira megterhelő a munka, de könnyebben fogod venni az akadályokat. Minden munkának megvannak a nehézségei, mindenhol vannak pörgős időszakok, de ha alapból a nagy munkamennyiségre számítasz, akkor nem fogod azt mondani magadnak fél év után, hogy „egyre több a munka, nem bírom a gyűrődést”, mert már fel voltál rá készülve. Ha pedig kevesebb, akkor annak akár örülhetsz is.

2.  Hazánkban nincs mindig korrektség

Munkavállalóként legyél tisztában a jogaiddal, DE végzettség hiányában, vagy alkalmasságot, tapasztalatot tekintve ne lepődj meg azon, ha nem a legkorrektebb álommelót csípted meg. Hazai téren sajnos nem teljesen úgy működnek a dolgok, mint ahogyan azoknak hivatalosan is működniük kéne (mondjuk nem minden munkavállaló teljesítménye száz százalékos, az is biztos). 
Például hiába járna fizetett szabadság, ebédszünet, pótlékok, próbanap kifizetése, vagy szabad hétvége, ez egy kisvállalkozás terén csak álom, de akkor is ha nagyobb üzlethálózatokat veszünk alapul, főleg, ha kereskedelmi egységekről beszélünk. Három lehetőség van: vagy elfogadod, hogy ez nagyon sok helyen így működik (az ember sokszor nem válogathat, tehát jobb megbékélni ezzel), vagy perelsz, de akkor viszont erős hátszél kell ügyvédileg, vagy az utolsó: nem hagyod magad egy percig sem kizsákmányolni és tovább keresel egy jobb munkát. Ha van rá lehetőséged, akkor csak úgy vállalj el munkát, hogy papíron mindent fektessetek le, korrektül. Ha ez mégsem sikerül (sokszor előfordul sajnos!), és nem állja a szavát a munkáltató, akkor amíg tudsz, tarts ki és hamar keress egy másik munkát.

3. Ne barátkozni járj be

Amikor az ember új munkahelyre kerül, természetes, hogy szeretné megismerni a leendő kollégáit és igyekszik mindenkivel bizonyos szinten megismerkedni. Egész nap egymás mellett dolgoztok, s egy idő után előbb utóbb a magánéletedből is megosztasz a kollégákkal részleteket. Előfordulhat, hogy ezekből a kollegiális kapcsolatokból barátságok szövődhetnek, de ha nem akarsz csalódni: ne tekints a kollégákra barátokként. (Főleg sok alkalmazott a napját a munka helyett a pletykálással tölti, de ez meg egy másik témába vág már.)
Sajnos manapság komoly belső harcok folynak a pozíciókért és sokszor pont az az ember támad hátba, akitől a legkevésbé várnád. Az ilyen tipikus esetekre illik ez a mondás: „A pokolba vezető út is jó szándékkal van kikövezve." Tehát ha meg akarod kímélni magad attól, hogy telesírd a párnád éjszaka, mert valaki, akit a barátodnak hittél, téged besározott, ő meg behízelegte magát a főnöknél, akkor ne mindig remélj őszinte, mély barátságokat egy munkahelyen. 

4. Ne te légy a hiperszuper-mintamunkaerő

Ezzel persze nem azt akarom mondani, hogy ne add a maximumot és ne akarj jó színben feltűnni a főnökség előtt, csak ne ess át a ló túlsó oldalára. Ugyanis ha valaki, akinek nagyobb a befolyása úgy fogja gondolni, hogy bizony, értelmesebb, talpraesettebb és kreatívabb vagy nála és esetleg ő kevesebb figyelmet kap emiatt, igenis meg fogja tenni a szükséges óvintézkedéseket önmaga érdekében. Vagy a másik verzió: amikor a főnöknek a szemébe buzgómócsinggá válsz és az önérzetét sérti, hogy sok ötlet nem neki jutott az eszébe, vagy egyszerűen a magáévá teszi őket, vagy meneszt, mert „túl nagy az arcod”, mit magyarázol te neki. Az első pár próbálkozásból fel fogod tudni mérni, hogy célt érnek az ötleteid, vagy sem, ha pedig ez utóbbi, akkor nem biztos, hogy tovább kéne próbálkoznod, ugyanis elégedetlennek tűnhetsz, ha túl sok mindenen változtatni szeretnél. Szóval, ne légy buzgómócsing. Egyébként meg ahol nem értékelik, hogy mindent megteszel annak érdekében, hogy a munka terén minden működjön és gördülékenyen, korrektül menjen, onnan jobb továbbállni.

5. Tényleg pozitívan állj mindenhez

Ha nem akarod, hogy a fent nevezett dolgok egy része őrlődésbe taszítson, tényleg pozitívan vedd a történéseket: igazából nem csak minden munkakör, de az egész élet is a fejlődésedet szolgálja és a tapasztalatok szerzését. Ha kudarc ér, nem szabad feladni, ami közhelynek hangzik, de sokan tényleg hamar feladják. Csak úgy mutathatod meg saját magadnak is (meg másoknak is), mennyi erő rejlik benned, hogy igenis küzdesz egy feladattal, vagy egy beosztással, ha hibázol, vállalod és javítod. Nincs olyan hiba, amelyet ne lehetne valamilyen szinten javítani, vagy ha esetlegesen negatív következményekkel jár, azokon enyhíteni, de már ha odaállsz és vállalod, hogy igen, ezt elrontottam, az már fél siker. Ugyanis senki sem tökéletes. A főnökök is kezdték valahol, nyilván ők is hibáztak. Viszont pontosan azért tartanak ott, ahol, mert a hibák után újra felálltak és tovább küzdöttek.

Úgy tapasztaltam, hogy azok az emberek, akik ezeknek az infóknak a tudatában vannak, felkészültek és elfogadják, hogy bizony léteznek, valamint nem riadnak vissza a kemény munkatempótól, tudják, hogy mikor mit lehet mondani, azok sokkal könnyebben is helyezkednek el és nem is csalódnak általában a munkahelyeikben, a kollektívában. 
Légy pozitív, és mindenkivel barátságos, de ne bízz meg feltétlenül mindenkiben, tudd, hogy bármi megtörténhet, céges szinten is, és keress bármilyen megoldást, hogy a helyzetet optimálissá tegyed. Csakis egyet vegyél alapnak: a jó munkakapcsolat egy oda-vissza szálon fut a két fél között: neked maximálisan kell teljesítened, a munkáltatónak meg korrektnek kell lenni. Ha ezek közül az egyik nem stimmel, és a légkör is kezd elviselhetetlenné válni, akkor ott változtatni kell. Bármelyik félnek. Abban az esetben, ha a munkáltató válik meg tőled, nincs más dolgod, csak összegezd, mit teszel legközelebb másként, mik azok, amikben fejlődnöd kell, melyek azok, amelyekben javíthatsz.  

Ha csak magadra vetíted ki az eseményeket, egyáltalán nem mindegy, hogy amire számítottál, mennyire tért el a valóságtól és a változást pozitívan éled meg, vagy negatívan! 

Ha tetszett a bejegyzés, nyomj egy Tetszik gombot!

Ye.Smile.Love a Facebookon ITT.