A rohanó világ egyik velejárója a változás. Mi is legalább olyan gyorsan változunk, keressük önmagunkat és talán sokkal nehezebb megtalálnunk, és nehezebb megmaradni embernek. Mik azok a dolgok, amelyek hiánya miatt az emberek boldogtalanabbak, és nem tudják a lényeget meglátni az életben?

A mai emberek gondolkodása olyan sorsokhoz vezethet, ahová korábban gondolatban sem szerettünk volna eljutni. Egyre inkább az tapasztalható hogy a generációs szakadékok egyre nagyobb méreteket öltenek, nem csak biológiailag, de jellemileg is egyaránt.

Tudatosság
Az emberek többségének nincsen önképe. Nincsenek tudatában az életüknek fontosságával, súlyával és következményeivel, nincsen tudatosság az életükben. A legtöbben el is felejtik hogy honnan jöttek és fogalmuk sincsen hogy merre tartanak. Nincsen fogalmuk arról, hogy kik is valójában. 
Az embernek mindenképpen arra kellene törekednie hogy minél inkább a tudatos életmód felé vegye az irányt. Az élet nem játék. Komolyan kell venni. 

A váratlan események feldolgozása
Talán unalmas dolognak tűnhet a fontos és meghatározó kérdésekben meghúzni a vonalakat és lefektetni azokat az alappilléreket melyre a továbbiakban építkezhetünk. Úgy tűnhet, hogy az élet éppen a lényegét veszítené ezzel el: A spontaneitását! De ez tévedés. Attól még hogy fogalmam van önmagamról, tudom honnan jöttem és hogy merre tartok, tisztában vagyok azzal hogy milyen ambícióim vannak, attól még lehet az élet spontán . Hiszen alaptörvényű dolog, hogy az életben nem mindig úgy alakulnak a dolgok ahogyan azt az emberek eltervezik. Amennyiben nem állapodunk meg önmagunkkal, úgy az élet során a veszteségeink sokkal nagyobb mértékben befolyásolják majd az életünk menetét.
Hiszen bármi megtörténhet . "Várni kell a váratlant!" 
Abban az esetben hogyha a tudatosság hiányzik a mindennapjainkból, az élet kiszámíthatatlanságából eredő esetleges károk, (mivel nem készültünk fel rájuk) nagymértékű hanyatláshoz vezethetnek. 
Másképpen szólva: ha tudjuk, hogy az életben tényleg csak a változás örök és bármi, ami velünk történik, az a fejlődésünk része, akkor könnyebben vesszük az akadályokat is. Nem feltétlenül egzisztenciális hanyatlásra gondolok. A legtöbb területen befolyásolja életünket minden döntésünk. Az egyik legfontosabb dolog az az, hogy lelkileg békében legyünk önmagunkkal. Amennyiben már a lélek tiszta és képes az őszinte kapcsolatra az aggyal, abban az esetben tudunk már helyes döntéseket hozni anélkül, hogy sérülnénk lelkileg vagy akár mentálisan!

Másoknak való megfelelés magunk helyett
Sok esetben látom hogy az emberek megváltoznak minden egyes ember közelségénél. Amennyiben csoportokban vannak úgy általában még rosszabb a helyzet hiszen mintha egymásnak szeretnének imponálni , megfelelni és tetszeni. Miközben feladják mindazt ami egyedivé teszi őket: önmagukat. Ez nem vezethet semmi jóra, hiszen megfertőzzük az elménket és a lelkünket hazugságokkal ami komolyan kihathat érzelmi és lelki fejlődésünkre egyaránt. Azt hitetjük el önmagunkkal, hogy mások vagyunk. Mert az szimpatikus másoknak. Közben meg elfelejtjük, hogy legbelül merre is haladtunk.

Másokkal való törődés
 Egyre inkább távolodnak el az emberek egymástól. Elfordítják a fejüket és nem foglalkoznak a másikkal. Pedig egymás támogatására és az útmutatásra egyaránt nagy szükség lenne. Most már egyre inkább, hiszen nehéz manapság az élet. Nehéz élni, nehéz megtartani önmagunkat, nehéz szeretni, nehéz kitartani a céljainkért.
Már nem adjuk át a helyet egy idősebb embernek, nem segítünk a néninek felpakolni a csomagokat a tömegközlekedési eszközre, nem segítünk a másiknak felállni hogyha esetleg elesett és gyakorlatilag nem kérdezzük meg az utcán fekvő embertől hogy jól érzi-e magát. Teljes mértékben megmérgezte az emberek tudatát az érdektelenség ezekkel a dolgokkal kapcsolatban, miközben a hatalmi vágy és a másokon való uralkodás és felülkerekedés egyre inkább előtérbe kerül. A versengés kerül előtérbe. De nem olyan áron kellene, hogy egymást taszítjuk a szakadékba, nem olyan áron hogy félredobjuk a toleranciát és az empátiát. Nem olyan áron hogy esetleg mások hanyatlásából nyerhessünk energiát és egyéb erőforrásokra tehessünk szert. Nem ez lenne a helyes út. Sajnos sokan nem törekednek erre.

Emberséges embernek lenni
Mindannyian ugyanazon fajhoz tartozunk: EMBEREK VAGYUNK. Ideje lenne ráébrednünk arra hogy úgy is kellene viselkednünk.Talán már nem számít emberi vonásnak a legtöbb fent említett jellem. Éppen ezért kellene minél előbb öntudatra ébrednünk. Hiszen már rég nem viselkedünk emberségesen, emberhez méltóan.
Mindenképpen félre kellene dobnunk minden rossz irányadó nézetet amit magunk előtt tartunk: demográfiai, egzisztenciális szempontból és hovatartozás szerint ítéljük meg egymást. Helytelenül.

Próbáljunk meg úgy hozzáállni másokhoz, ahogyan az nekünk is jólesne. És törődjünk egymással ebben a rideg, magányos világban. Mert még ez tartja össze az életet. Emellett az is fontos, hogy törődjünk a saját lelkünkkel és fejlődésünkkel. Mert ha mi rendben vagyunk, akkor tudunk másoknak is átadni valamit.

Szerző: Aayan Abdullah

Ha tetszett a bejegyzés, nyomj egy lájkot, és keress minket a Facebook-on!